Az írásunk első részében ezzel a mottóval kezdtünk;
– Tehát nem látja szükségét annak, hogy a Fidesz az új ellenzéki erő miatt bármit változtasson a politikai stratégiájában?
– A stratégián nem kell változtatni, de az kétségtelen, hogy a politikai kommunikáción módosítani kell, mert azt Magyar Péter átalakította.
Kövér László interjú
Valamint Szentesi Zöldi László alábbi életérzésével fejeztük be a mini közéleti esszénk előbbi részét;
Sokszor érzem magam árvának, amikor ezeket a vitákat figyelem. Sok mindenről szó esik, nemegyszer kimerítő alapossággal, mégsem világos, hogy a magyar kormánynak, a nemzeti oldalnak vagy akár az egyszerű állampolgárnak mi volna a teendője, hogyan alakíthatná ki a maga stratégiáját.
Ha ezt a stratégiát magadtól nem tudod, és a „politikai kommunikáció módosítása” sem történik meg, – ahogy Kövér László szerint ennek a közeljövőben meg kell történnie, – akkor bizony igaza lesz Szentesi Zöldi Lászlónak, mert a közösségi médiát elismerhetően a balliberális oldal jobban „működteti”, és „a valódi ellenzék most a Parlament falain kívül facebookozik….” Kövér László nagy interjújának egy részében részleteiben elemzi ezt, a jelenlegi magyarországi médiahelyzetet, és az általa helyes útnak tartott politikai kommunikációt. Ennek legmarkánsabb megfogalmazása, leirata Kövér felfogásában, így hangzik;
A Fidesznek fenn kell tartania a régi bevált módszereket, a személyes kapcsolattartást a választókkal, az úgynevezett terepmunkát, ami azért sem nehéz, mert nekünk van a legkiterjedtebb szervezett politikai közösségünk. Ezzel párhuzamosan fel kell venni a kesztyűt az online felületeken, meg kell vívni a harcot ott is, de a hagyományos csatatérről nem szabad kivonulnunk, mert ott a miénk az előny. Önmagában az interneten áradó mocsokkal szembeni védekezéssel nem lehetünk sikeresek. Az úgynevezett közösségi média – aminek az elnevezése is botrányosan hazug – egyébként is csak a rombolásra alkalmas, ott nem igazán lehet építkezni, értékeket bemutatni.
Nem olyan régen, közvetlenül a júniusi budapesti, így a kerületünkben is lezajlott önkormányzati választások eredménye után a Hidegkúti Hírek egy sajátos terepmunka gyakorlatot dolgozott ki Pesthidegkút vonatkozásában, és ajánlott fel az online újságja révén. A kidolgozott operatív szintű gyakorlatot végre el kellene kezdeni, lásd. Csapatépítés – árnyék önkormányzatiság írásunkat, amelynek során többek között arról beszéltünk, hogy szükséges lenne elindítani az új szervezetépítési munkát. Ennek ismétlése, vagyis arra az újbóli figyelemfelhívás, tehát egyáltalán nem öncélú. Az „illetékeseknek”, a kerületi eddigi Fidesz aktivistáknak, – ezen belül is a most megalakult új önkormányzati képviselői testületbe listán bejutott, abszolút kisebbségben lévő négy kormánypárti képviselőnek, – élére kellene állaniuk, ki kellene munkálniuk az árnyék önkormányzat kiépítésére vonatkozó „ajánlatukat”, s hirdetmény formájában azt propagálniuk is kellene. Alapja lehetne a Hidegkúti Hírekben megjelentek, a (Csapatépítés – árnyék önkormányzatiság) írásunk;
Meg kell hirdetni, a vállalkozó kedvű fiatalok számára az un. „árnyék önkormányzati képviselő jelöltségre” való jelentkezést. Próba időszakra a jelentkezőket a választott terepükön tevékenységükben minden tekintetben segíteni kell, hogy nevükkel együtt javaslataikat, akár ötletek szintjén is, azután, – amelyeket a potenciális választópolgáraiktól, velük egyeztetve gyűjtenek be, – a kerületi Fidesz szervezet továbbítsa az illetékes budapesti, avagy magasabb szervezetekhez, kormányszervekhez. A névvel való összerendelés azért szükséges, mert a javaslattevő javaslatának az esetleges kivitelezése során ő tud a legtöbbet a kívánalmakról, és a lakosság köréből érkező felajánlások, támogatások becsatornázását is ő tudja leginkább képviselni. A javaslatok sorsát is ő követi nyomon, illetve az ötletgazdákkal, mecénásokkal, szponzorokkal, a projekt egyéb résztvevőivel is ő tartaná a kapcsolatot,….
A propaganda teljesen más jellegű lenne az eddigieknél. Ideális lenne, ha a politikus személyiségének felépítése mellett a hangsúly a kézzelfogható fejlesztésekre, beruházásokra, működtetésekre terelődne át.
– írtuk az akkori Hidegkúti Hírekben.
Mondhatnánk, hogy ez a terepmunka idealizálása, de az első kerületben már bevált;
Főleg akkor, ha az irigylésre méltó I. kerületre szegezzük a tekintetünket, ahol a dinamikus, tevékeny Böröcz László (Fidesz-KDNP) csapatával együtt folyamatos nagy küzdelemben, de letaszította trónjáról azt a szélsőbalos, Párbeszéd-Zöldek V. Naszályi Mártát, – Tordai Bence párttársát, – aki a Várban mindent megtett a fejlesztő beruházások ellen. Ráadásul a képviselő-testületben is magabiztos többséget tudhat itt magáénak a Fidesz-KDNP, mert 8-ból 7 egyénit megnyert a jobboldal.
Lásd Böröcz Lászlóval az interjút itt! Lásd. Választás a II. kerületben – Helyzetelemzés c. – korábbi írásunkat.
De térjünk vissza befejezésül, hosszú írásunk végén Szentesi Zöldi László munkájához, konklúziótól sem menetes, lírai, és igen csak szkeptikus gondolatsorához.
Merthogy így az ember garantáltan elveszíti Arany Jánost, Németh Lászlót, de a szülei tisztességét, a saját életét, sőt a Balaton vizét, a puszta csendjét, az erdőt, a homokhátat is. Elveszíted továbbá a tükörbe nézés szabadságát, az elemi tisztességedet is, ha idegeneket szolgálsz pénzért, ostobaságból, vakhitből. A helyes nemzeti közgondolkodás azonban nemcsak édes teher, de minőségi kérdés is: enciklopédikus, átfogó, alapos tudás nélkül hiányos az a szolgálat. Nem arról van tehát szó, hogy köldöknézést ajánlunk táguló szellemiség helyett, hanem pusztán józan észt, hogy kirostáljuk, ami nem annyira fontos számunkra. Ha ugyanis nem szolgálunk két urat, pusztán családi ügyekben veszünk részt, hűségesebbek lehetünk önmagunkhoz. És persze ha nem mondjuk ki végre, hogy számunkra a magyar érdek a legfontosabb, és ebben nem akarunk osztozni másokkal, akkor bűnt követünk el a sajátjaink ellen.
Szomorú víziója, jóslata reményeink szerint ne következzen be, – mert, ha nem teszünk semmi érdemlegest, „az interneten áradó mocsokkal szembeni védekezéssel nem lehetünk sikeresek” – ahogy ezt vallja maga Kövér László. Inkább „rostáljunk”, és ne szolgáljunk két urat…….
/Vége/
