Igazság, demokrácia, populizmus, közép-európai konzervatizmus – „Meghalt Mátyás király, oda az igazság”

„Hogy a végén játsszak egy kicsit a szavakkal, illetve kicsit viccelődjek a felkapott fogalommal: mi ez a világmegváltó szerepfelfogás, ha nem éppen maga a megtestesült populizmus? … Szóval kik is valójában a populisták, ha van egyáltalán bármi értelme e fogalomnak?”

Fricz Tamás

Megkockáztatom, hogy a címben szereplő fogalmak értelmezését az egyszerű választópolgár balról jobbra haladva egyre kevésbé értelmezi jól, sőt a közép-európai konzervatizmus szót talán most ízlelgeti először, míg az igazságot nem magyarázza, hanem érezni akarja, érzi „saját bőrén”. Nem beszélve arról, hogy ugyanakkor ezeket a kifejezéseket a politika sokszor „agyonbeszéli”, pedig épp hogy neki kellene „tudatosan” tennie megvalósulásukért, avagy éppen harcolnia értük. A politikus, politológus ebből él, forgatja így-úgy a szavakat, a különböző relációkban a saját politikai érdeke szerint agitál, üresíti ki, avagy ellenkező előjellel kényszerít, – akár erőszakkal is –az elfogadásukra a polgár mindennapi életében.

A „Meghalt Mátyás, oda az igazság” közmondás abból az érzésből, – hangsúlyozom érzésből – ered, ahogy ezt az eszmetörténészek is leírják, miszerint; „A későbbi korok szenvedései, háborúi tükrében úgy érezték az emberek: Mátyás uralma aranykor volt. Jól jelzi ezt a régi mondás is: „Meghalt Mátyás, oda az igazság!” ^[1]https://kapisztagabriella.wordpress.com/2015/04/19/meghalt-matyas-oda-az-igazsag/ vagy „Senki sem áll a szegények pártján, nincsenek igazságos emberek, nincs hova fordulni elégtételért.”^[2]https://www.citatum.hu/idezet/51808#google_vignette, avagy éppen „A mindennapi élet tapasztalatát tartalmazza. • A közmondás egy bölcsességet, gondolatot fogalmaz meg, tanító tartalmat hordoznak magukban, egyszerűen valakiről vagy valamiről állítanak valamit, általában nem szó szerint kell értelmeznünk.^[3]https://tavoktatas.mnt.org.rs/sites/default/files/2020- 1/Sz%C3%B3l%C3%A1s%2C%20k%C3%B6zmond%C3%A1s%2C%20sz%C3%A1ll%C3%B3ige%20TV.pdf

De hogy hogyan is kerül Mátyás király mellé a közép-európai konzervatizmus, illetve a többi? Hát úgy, ahogy napi szinten találkozunk mindenütt együttesen velük, különösen a sajtó területén.

A Kommentár Klub adásában (2023 november 26. 42. perc) például a közép – európaiságról, s az ilyetén lévő konzervatizmus mibenlétéről, valamint annak a globalizmussal szembeni állásáról értekeztek, illetve a V4 –ek gyökereit még Mátyás király birodalmában, „közép- európai királyságában” látták, keresték. ^[4]https://hirado.hu/cikk/2021/04/06/meghalt-matyas-kiraly-oda-az-igazsag-a-nap-amikor-elhunyt-az-utolso-nagy-magyar-uralkodo

Egyébként mindenki figyelmébe ajánlom ennek a műsornak a megtekintését, mert reményt ad arra, hogy kis országunk a nagyok világpolitikai véres játszmájából milyen eséllyel, módon maradhat ki, miközben a címben szereplő fogalmak mindegyikének összefüggéséről is látleletet kaphatunk.

A mottó Fricz Tamástól való, mely nem más mint a „Tisztázzuk azt a populizmusvádat! – A felszín alatt – a globalista liberalizmus nem más, mint demokrácia nélküli, fölénytudatos elitizmus” című (Magyar Nemzet, 2023 november 13) kiváló politikai esszéjének utolsó sorai. Az esszében körbe járja a demokrácia és a populizmus értelmezéseit, összefüggéseit, a szóban lévő szavak politikai érdekalapokon történő kisajátításait. Szisztematikus elemzés eredménye, hogy végül is eljut a mottóban foglalt kissé cinikusnak látszó kérdéséig. De figyelemre méltó megállapításaiból most számosat érdemes idéznünk is;

A baloldali, balliberális ellenzék gyakran – vagy inkább folyamatosan – populizmussal vádolja az Orbán-kormányt, kezdve az állítólagos választások előtti pénzszórástól egészen a nemzeti konzultációkig, amelyeket populista, vagyis a népet álságos módon megkérdező formának tart, aminek semmi köze a demokráciához. Az ellenzék azonban téved: ez a populizmus nem más, mint maga a demokrácia. Érdemes ezért egy kicsit utánajárni annak, hogy valójában mi is a populizmus, ……..” – első mondatával így kezdi írását. Majd ezzel a sommás szavakkal folytatja; „egy politikai vagy közéleti fogalomról van szó,……. inkább egy politikai üzenet, egy minősítés, ……. egy negatív jelenséget kíván minősíteni,…..egy szitokszónak vagy „szitokjelzőnek” tekinthető… valamint a „mai szélsőséges, globalista neoliberalizmus számára a demokrácia vált a legnagyobb ellenféllé, akadályozó tényezővé

A liberalizmus és a demokrácia nem természetes szövetségesei egymásnak. Azért nem, mert a liberalizmus alapjaiban elitista eszme, míg a demokrácia plebejus, vagyis népi indíttatású gondolat.” – állapítja meg Fricz Tamás. Majd „a demokratikus eszme szerint minden hatalom forrása a nép, tehát az általános választójogon alapuló szabad választások adják a demokratikus rendszer kiindulópontját. Ez az alfa és az ómega.

Tudja ezt a neoliberalista globalista elit is, hogy a legnagyobb legitimációt az a hatalom adja meg a számára, amelyet választáson nyert el. A választás megnyerésére pedig mindent elkövetnek; manipulálnak, pénzt- paripát áldoznak be, sajtót, oktatást, kultúrát, a szellemi javakat a maguk szolgálatába akarják állítani, stb……

nem a demokrácia populista, hanem a jelenlegi globalista liberalizmus elitista. Hogy világos legyek: egy a népre, a választói többségre támaszkodó demokrácia sokkal nehezebben válik „populistává”, mint az önmagát kiválasztó kisebbség uralmára épülő liberalizmus autokráciává…………. a globalista liberálisok szerint egy modern kori arisztokráciára van szükség, amelyet mai szóval leginkább elitokráciának nevezhetnénk. Az elitokrácia azért jó szó, mert a demokrácia ellentéte: elitokrácia, tehát a népuralom helyett az elit uralmát jelenti. És itt bezárul a kör: a globalista liberalizmus ebben az eltorzított, az eredetitől fényévekre eltávolodott formájában nem más, mint demokrácia nélküli elitizmus.

– foglalja össze – emígy – a lényeget a politológus.

No ezért az okfejtegetés végén jut el a szerző fenti befejező soraihoz, mert tulajdonképpen nem is tehet mást, mint akkor, ha valaki e témában tudományos megközelítést szándékozik tenni.

Nem így tesz Pilhál Tamás „Kiröhögik a demokráciát” című cikkében,¹ (Magyar Nemzet, 2023 november 2) ahogy valóban ezt teszik egyre többen a nagyvilágban. Hogy miképpen történik ez a gyakorlatban nyugaton, arra álljon itt néhány példa, idézet;

»Mindegy, hogy mit gondolnak a német választóim.« Ezt és így mondta Baerbock német külügyér tavaly ősszel. Tök mindegy, mit akar a választója, hogy nem erre adott fölhatalmazást – ő, Annalena Baerbock azt tesz, amit akar,………..semmibevétel napi rutin a nyugati demokráciákban,……….aki eltér a fősodortól, keresztezi az amerikai mélyállam ter­veit, azt el kell takarítani az útból. Lám, Donald Trump ellen bohózatba illő büntetőeljárásokat indítottak,……………(pártokat –szerk.), amelyek nem támogatják lelkesen a jelenlegi »szabadelvű-demokratikus« államrendet, azokat ki kell zárni…

Pilhál Tamás írása végén szintén összegez. Sajnos nem szívderítő sorokat olvashatunk tőle;

Látni való: a nyugati világ balliberált urai annyira nyeregben érzik magukat, annyira elszabadultak, hogy már leplezni sem nagyon igyekeznek a törvények, a jogállam lábbal tiprását. (S közben ők vádolják Magyarországot azzal, amit ők maguk elkövetnek.) Túl sok helyen fölfeslett a demokrácia szövedéke, túlságosan kilátszik alóla a pőre király. Ám ne aggódjunk! Ha a nép netán itt-ott föleszmélne, s próbálná elkergetni a fősodor kiválasztottjait, akkor majd a népet is leváltják. Ha másképp nem megy, akkor világháborúval.

Én még is hozzáteszem: „Azért a víz az úr!”

Petőfi Sándor: FÖLTÁMADOTT A TENGER…

Föltámadott a tenger,
A népek tengere;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
Rémítő ereje.
 

Látjátok ezt a táncot?
Halljátok e zenét?
Akik még nem tudtátok,
Most megtanulhatjátok,
Hogyan mulat a nép.
 

Reng és üvölt a tenger,
Hánykódnak a hajók,
Sűlyednek a pokolra,
Az árboc és vitorla
Megtörve, tépve lóg.

Tombold ki, te özönvíz,
Tombold ki magadat,
Mutasd mélységes medred,
S dobáld a fellegekre
Bőszült tajtékodat;
 

Jegyezd vele az égre
Örök tanúságúl:
Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
 

Pest, 1848. március 27 – 30.