Seidl Dénes trombitaművész itt nőtt fel Máriaremetén, sok-sok évvel ezelőtt a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában tanult, s ma már számos komolyzenei koncert neves előadója. A zene örömteljes tolmácslása mellett szívügyének tekinti a koncertpedagógia műfaját. Ennek művelésére hívta életre barátjával Dénes-Worowski Marcellal együtt a ZeneMűveket, melynek keretében különleges ismeretterjesztő műsorokat varázsolnak színpadra, szórakoztató jelleggel, zenei támogatással.
Miért tartottátok fontosnak, hogy elindítsátok a ZeneMűveket?
A ZeneMűvekhez hasonló koncepciójú, koncertpedagógiai előadásokkal főleg külföldön, de elvétve itthon is találkozhatunk, így ötletünk részben ezekből táplálkozik. Már egészen korai ifjúságunktól kezdve érzékeltem, hogy egy klasszikus zenei hangversenyen a komolyzene igazi belső értékeit, érdekességeit nem feltétlenül élheti át a látogató. Marcival, mi ezekre szeretnénk felhívni a figyelmet. Koncertpedagógiai alkalmainknak az a legmeghatározóbb céljuk, hogy a hallgató „elérjen” a zenei élményhez. Sokan nem rendelkeznek olyan zenei előképzettséggel, adottságokkal, életkörülményekkel, amelyek garantálnák az előadás valódi befogadását. Ezt a kapcsolódást szeretnénk elősegíteni! Természetesen a kulturális-zenei élet elengedhetetlen pillére, hogy adott esetben egy profi zenekar, a legkiválóbb hangversenytermekben a lehető legmagasabb kvalitással interpretáljon egy mesterművet, ugyanakkor a gyerekeknek szóló játékos foglalkozások is lényegesek és egyúttal elengedhetetlenek. Az egyetemistáknak és fiatal felnőtteknek szánt sörözős zenei programok is sokak számára meghozhatják a kívánt hatást. Azt tapasztalom, hogy van arra igény, hogy a lehető legtöbbféleképpen közelítsük meg a zenét.
Hogyan ismerkedtél meg Marcival?
Szüleink egy közösségbe jártak, az ottani húsvéti lelkigyakorlaton találkoztunk először, körülbelül 15 évvel ezelőtt. Marci akkor a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, én pedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába jártam. Konzisként már az első pillanattól fogva tudtuk, hogy rengeteg közös van bennünk, hasonlóképpen látunk sok mindent. Egyikünk sem zenész családból származik, így mindkettőnk pályáját az „Outsider”, vagyis a „kívülről jött” érzése kísérte végig. Ugyanakkor nap mint nap égett bennünk a vágy, hogy amit tanultunk, azt megosszuk otthonunkban is. Ismeretségünk kezdetén már sokat beszéltünk arról, hogy, milyen jó lenne nemcsak művelni, hanem közvetíteni is a zenét. Bár messze voltunk egymástól – Marci a bécsi Zeneakadémián, én a budapesti Zeneakadémián tanultam – ennek ellenére tartottuk a kapcsolatot, s jó barátok lettünk. Eredeti elképzeléseinknek hosszú évek után sikerült keretet találtunk. Egykori munkahelyem, a MÁV Szimfonikus Zenekar egy gyerekkoncert során lehetőséget adott arra, hogy magunkat kipróbálhassuk. Hálásak vagyunk, hogy azóta is él ez az együttműködés, és sok más koncerten is együtt dolgozhattunk velük.
Milyen helyszíneken léptek fel?
Saját készítésű programjaink között a Zene Showja című nagy sikerű műsorsorozatunk szerepel, amely rendszeresített jelleggel az Akvárium Klubban kerül megrendezésre. Ez Budapest egyik legnépszerűbb szórakozóhelye, egy évadban három-négy előadással lepjük meg őket itt. Ugyanakkor vannak megrendeléseink, amelyeknek tematikája és struktúrája mindig az adott helyszínhez szorosan kapcsolódik. Ahova hívnak bennünket, oda mindig szívesen megyünk. Gyakran voltunk vidéki gimnáziumokban alternatív énekórákat, workshopokat tartani, ilyenkor felvételekbe hallgattunk bele, vagy duó, trió keretében adtunk elő. Budapesti helyszíneink közül pedig a Magyar Zene Házát, a Vigadót, a BMC-t, a Millenáris Parkot és a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermét említeném meg, de nyáron jártunk Művészetek Völgyében, és az Ördögkatlan Fesztiválon is.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.