2022. január 7-én volt a Duna Szimfonikus Zenekar Újévi koncertje a Klebelsberg Kultúrkúriában. A zenekart Kanai Toshifumi vezényelte, közreműködött Balogh Ádám Junior Prima-díjas zongoraművész.
A programban Strauss Cigánybáró – nyitánya, Lehár Arany-ezüst keringője, Liszt A-dúr zongoraversenye és Dvořák IX. „Újvilág” szimfóniája szerepelt. Az alábbi, rövid zenetörténeti ismertetéssel reméljük, hogy kedvet csináltunk a művek meghallgatásához.
Strauss: Cigánybáró
Strauss Cigánybáró című művének szövege Jókai Mór novellája alapján készült. Mégpedig oly módon, hogy amikor egyik koncertje alkalmával Johann Strauss 1884-ben Magyarországra látogatott, egyúttal „a leghíresebb magyarral” Jókai Mórral is találkozott. Jókai nemcsak a regényírással, hanem a mesemondással is el tudta kápráztatni „közönségét”, így született meg a Cigánybáró meséje, melyet Strauss németre le is fordíttatott, s Schnitzlerrel operettlibrettóvá át is alakíttatott. A művet 1885-ben mutatták be először Bécsben. Ugyanakkor nem sokkal később a pesti Népszínház programjában is megtalálható volt. Az Operaház 1905. május 27-én mutatta be.
Jókai – többi művéhez hasonlóképpen – a Cigánybáróban is a történelmi múlt eseményeit használja a korabeli (19. századi) jelen láttatására. Az operett a 18. század törökdúlása utáni korszakot ábrázolja, amikor az osztrák rablóseregek tovább pusztítják az országot. Ezek közé a viszonyok közé tér vissza az ifjú Barinkay, mint ahogyan azt 1848 emigránsai is tették. A darab arra utal, hogy addig amíg az emigránsok kint nyomorúságban szenvedtek, addig birtokaikat lenyúlták, a zsíros pozíciókba beültek az itthon maradt hatalomhoz hű „elemek.” S javaik visszaszerzése, és azok a köz szolgálatába állítása bizony kemény harc árán valósulhatott csak meg. A cselekmény során végig tanúja lehetünk Zsupán alakjában annak a mohó, harácsoló figurának, amelyet a durva kapitalizmus lélektana teremtett ilyenné, így a történet ma is érthető, hihető és aktuális. Természetesen maga az egész operett romantikusan varázslatos, ezért olvasóinknak az egészet ajánljuk, a Klebelsberg Kultúrkúriában viszont most élőben csak a Cigánybáró nyitánya hangzott el, mely melodikus, fergeteges dallamaival újévi hangulatunkat megfűszerezte.
Lehár Ferenc Arany-ezüst keringője
A keringő megszületési körülményeihez az is hozzátartozott, hogy Lehár 1899. november 1-jétől a Bécsben állomásozó 26. gyalogezred karmesteri posztját töltötte be, 1902 tavaszáig. Az 1901-es és az 1902-es esztendő óriási jelentőséggel bírt Lehár életében. A sors fintora, hogy bár egy másik karmesteri állást szeretett volna, azt nem kapta meg, ennek ellenére a báli szezon idején katonazenekarával hihetetlen népszerűségre tett szert, ünnepelt művésszé vált. Ekkor lett figyelmes rá Metternich Paulina hercegnő, kora meghatározó-központi alakja, aki felkérte arra, hogy estélyein a díszes vendégeket művészetével kápráztassa el. Továbbá a hercegnő kérésére komponálta az Arany és ezüst keringőt, mely 1902. január 27-én hangzott el először. Ezzel már az egész zenei nyilvánosság tetszését sikerült elnyernie, a korabeli szalonok legismertebb karmestere lett. Pályája olyannyira felfelé ívelt, hogy Karczag Vilmos, a Theater an der Wien igazgatója meghívta a színház zenekarának vezetésére az 1902–1903-as évadban.
Liszt A-dúr zongoraversenye
Az A-dúr zongoraverseny a szerző Esz-dúr versenyművével, valamint Haláltáncával annyiban rokon, hogy a komponista szintén egy témájú, egy központi gondolat köré épülő művet tervezett. A sokrétűség, változatosság, a forma gazdag belső tagolása, mind jellemzi a művet. A zenekari játékot tekintve, fejlett technikát és újszerű hangszerelést tapasztalhatunk, a mű zongoraszólamát pedig – ahogy már Liszttől megszokhattuk – továbbra is a nem öncélú virtuozitás teszi naggyá. Hiszen a darab során a zenekar és a szóló együttes harmóniája biztosítja azt a kellemes atmoszférát, mellyel a hallgató igazán melegséget, és ünnepet érezhet át szívében. Liszt különben ezt a művét sokáig, hosszú éveken keresztül érlelte magában. 1839-ben, mint világjáró művész kezdte el a mű megírását, és csak 1861-ben fejezte be visszavonulva a reflektorfénytől. Az 1857-es weimari ősbemutatón Liszt kezében magát, a vezénylő pálcát „láthatjuk”, a zongoraszólam eljátszását tanítványának, Hans von Bronsart-nak adta.
Dvořák IX. „Újvilág” szimfóniája
Dvořák 1892-1895 között a New York-i Nemzeti Konzervatórium igazgatói helyét töltötte be. A szerzőt az őt ért, Amerikában tapasztalt, új impulzusok és benyomások inspirálták szimfóniájának megírására. A néger és indián népzenével való találkozása, a nagyvárosi élet nyüzsgése, de a honvágy motívuma mind érződik a nagylélegzetű mű zenei szőttesén. A szimfónia 1893 első hónapjaiban született, a bemutató ugyanennek az évnek a végén volt New Yorkban, melyet fergeteges siker koronázott. A konzervatórium háromszáz dolláros nagydíját is elnyerte a zeneszerző. A felettébb híres első tétel ritmusában, lendületében – száguldva a képzelet szárnyán – a nagyvárosi légkör teljes látlelete. A második és harmadik tételben az új élmény, az itt talált népzene a régire történő emlékezéssel alkot újfajta egységet. A zárótétel megkomponálása előtt Dvořák az egyik Iowa állambeli cseh településen tartózkodott, itt látogatták meg Európában maradt gyermekei. Az apai öröm közvetlen, újbóli átérzése révén a szimfónia befejező tétele a vidám lelkiállapot jegyében fogant.
Így mi is, a jó hangulat megtartásával kívánunk szerkesztőségünk nevében is egészségben gazdag, sikeres Új Esztendőt:
Erdősi-Boda Katinka
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.