A Klebelsberg Kastélyban 2022. január 21-én a Magyar Kultúra Napjához fűződő programsorozat keretében pódiumestet tekinthettünk meg, SILENTIO TRANSEO – a XX. század elhallgatott irodalma címmel. Az irodalmi összeállítás olyan nagyjaink; írók, költők műveiből, alkotásaiból kívánt részleteket adni, akik megalkuvásmentesen írták le gondolataikat a magyar sorsról, egyúttal korképet adva a XX. század borzalmairól. Ma már egyre inkább ismert, a diktatúrák minden akarata ellenére, hogy Utassy József, Tormay Cécile, Nyírő József, Wass Albert, Fekete István, Szabó Dezső, Sinka István, Márai Sándor, Herczeg Ferenc, Hamvas Béla a nemzet traumáját, külső és belső konfliktusait dolgozták fel írásaikban, azzal a céllal, hogy a múltnak és az akkori jelennek emléket állítsanak egy szebb jövő reményében.
A Soproni Petőfi Színház, az Esztergomi Várszínház, a Szolnoki Szigligeti Színház és a Forrás Színház koprodukcióját láthattuk Molnár Anikó és Papp Attila szereplésével, Pataki András (Jászai-díjas) rendező rendezésében.
Az estet Utassy József két verse; a Zúg Március, valamint a Magyarország című keretezte. A rendező, Pataki András számára Utassy Józseffel való személyes találkozásának emléke máig meghatározó, ez is hozzásegített a most látott előadás megszületéséhez.
Pataki András felvezetőjéből nagyobb részletet videó formájában, valamint az est bevezető és befejező verseit írásosan adjuk most közre, kicsit ízelítőt adva, az est atmoszférájából:
Utassy József
Zúg Március
Én szemfedőlapod lerántom:
Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!
Zúg Március, záporos fény ver,
Suhog a zászlós tűz a vérben.
Hüvelyét veszti, brong a kardlap:
Úgy kelj föl, mint forradalmad!
Szedd össze csontjaid, barátom:
Lopnak a bőség kosarából,
A jognak asztalánál lopnak,
Népek nevében! S te halott vagy?!
Holnap a szellem napvilágát
Roppantják ránk a kétszer gyávák.
Talpra Petőfi! Sírodat rázom:
Szólj még egyszer a Szabadságról!
Utassy József
Magyarország
Világ Világa,
Szerelem Kápolna-virága,
nekem
Édes Egyetlenem,
Hazám,
Te Drága!
Kérdezd Illés kocsisomat,
honnan mennydörög e fogat,
mért is tértem meg-vissza hozzád,
mind kiforgatva sírodat:
Magyarország!
Én,
a te fényed,
napkeleti vőlegényed,
kit elcsaptak a háztól csúnyán,
ím,
itt fekszik rádvirradva,
pannon melled málnás csúcsán,
hogy combjaid holtágában
ülnék tort kesergőn:
Hadak csillagporos Útján
pirosra vált kendőm,
pirosra vált kendőm.
Ha százszor is kitagadnak,
én temetni el nem hagylak:
kihívónk
keresztbe fektetlek a síron!
sárig szomorúfűz hajad
tíz ujjal vidítom,
tíz ujjal vidítom.
Micsoda kilátás nyílik tűzhányó melleidről!
Vakon is látom:
én az oltár előtt,
te az oltár mögött,
virágom, virágom.
Úgy
ölelsz át,
sejtjeim fájnak,
hátadba körmeim holdvilágárkot vájnak,
ezeregy fényévnyi sáncot
mai,
holnapi bizáncok
ellen,
hogy védd magad:
Szerelmem,
Szerelmem Kápolna-virága,
Nekem
Édes Egyetlenem,
Világ
Világa.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.