Nálunk nincs kardcsörtetés, a polgárháború legkisebb előszelét sem érezzük. Béke van, és csendben várjuk az áprilisi választásokat, mert tudjuk, hogy azután is béke lesz, s folytatódik tovább az elmúlt években megkezdett építkezés. Az alkotmányozási vita is a tudomány síkján marad.
Múltkori írásomra tekintettel elmarasztaló e-mail levelet kaptam Jablonkay Gábortól, a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetségének korábbi vezetőjétől. Évtizedek óta jól ismerjük egymást. Annak rendje-módja szerint levelét megválaszoltam. Majd újabb levél is érkezett tőle, immár mellékelve Sinkovits Imre színészlegendának egyik utolsó írásával. (Megjegyzendő, hogy Sinkovits Imre hívásomra eljött, amikor a Pesthidegkút Alapítvány közreműködésével Árpád-kori romtemplomunkból felépült kápolnánkat felszenteltük Gercsén, valamint a Hidegkúti Hírek címlapján is szerepelt, lapunknak interjút is adott.) Gondoltam, elég volt a levelezésből és felhívtam telefonon Gábort.
Hosszabban elbeszélgettünk arról, hogy a „megcsalattatás” témájának megközelítését, útját különbözőképpen látjuk továbbra is, és arról is; teljes levelezésünk „megérdemli”, hogy közkinccsé bocsássuk. Íme, időrendi sorrendben;
Tisztelt Hidegkúti Hírek!
Örülök, hogy újra indul a lap. Ehhez sok sikert, egyúttal boldog újesztendőt kívánok.
Bánffy Györggyel személyes barátságban lévén sokat beszéltünk anyanyelvünk védelméről, az elburjánzó helytelen szóhasználatról, fogalmazásról.
Többek között ez indít arra, hogy jelezzek Önöknek egy súlyos hibát.
Olyan szó nincs a magyar nyelvben, hogy „megcsalattatás”. Olyan, mintha azt mondanánk a megbízatás helyett, hogy „megbízattatás”.
Ez helyesen megcsalatás. Ha valakit megcsalnak, az megcsalatás.
Amikor még ismerték és használták nyelvünkben a szenvedő szerkezetet, akkor tudták, hogyan kell helyesen írni, beszélni.
Még egy-két évtizede is azt olvashattuk az Ószövetségi Szentírásban Dániel álmánál, hogy „megmérettél, és könnyűnek találtattál”.
NEM pedig „megmérettettél, és könnyűnek találtattattál”.
Ez mai, szenvedő szerkezet nélküli alkalmazással: „megmértek, és könnyűnek találtak”.
Sajnos jónéhány kevéssé művelt politikus elkezdte a „megmérettetés” használatát, amit sokan szolgaian átvettek.
Attól még ez nagyon helytelen, nyelvidegen.
Kérem, szíveskedjenek erre a jövőben odafigyelni, mert a sajtó képes nem csak jót, de a rosszat is járvány módjára terjeszteni.
Köszönöm!
Üdvözlettel
Jablonkay Gábor
Kedves Gábor!
Kommentár nélkül küldök néhány videót, amiből „lemérheted” ,hogy bizony igen „sokan szolgaian átvettek.” És még az is lehet, hogy;. „Attól még ez nagyon helytelen, nyelvidegen.” DE lehet akár ez a nyelv fejlődése is…….., mert ilyen is van. Talán majd az MTA Nyelvi Intézete eldönti számodra. Jelen pillanatban számomra az írás mondanivalója, és így összhangban a címe is fontosabb, mint a nyelvtanilag helyes forma kérdésének akadémiai tisztázása. Sajnálom, de csak az áprilisi választások után fogok állásfoglalást kérni az Akadémiától. Addig, pedig gondolkozzál el a videók megnézése, meghallgatása után……..ÉRDEMES!!!!
Üdvözlettel: Károly
Kedves Károly!
Köszönöm, de az értelmetlen nyelvrombolást nem lehet fejlődésnek nevezni. Egy értelmetlen szótagismétlés ez a kategória.
Elég baj, hogy már oda jutottunk, hogy egy helytelen és értelmetlen szóhasználat miatt az Akadémia véleményét kell kikérni, mert magától nem érzi az ember. Amúgy sok esetben hiába „prédikál” az Akadémia rádióban, tv-ben nyelvművelő műsorokban, a túlnyomó többség meg sem hallgatja, különösen pedig meg sem fogadja. Ezt tapasztalatból mondom.
Üdvözlettel Gábor
Sinkovits Imre utolsó levele
Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legalább is, sohase felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No, nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég, ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Körösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „…egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt – de halhatatlanságát is!”, miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek!
Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva!
Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom”, diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat?
Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtelen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek!
Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon?
Hogy valahol otthon legyünk benne!”
Ez a „valahol”, itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek!
Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!
(Sinkovits Imre utolsó üzenete. Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban)