SZEMLÉZÉS
Ma a magatartás-kutatással foglalkozó orvos dr. Beöthy-Molnár András egy régebbi interjújából emelnék ki néhány gondolatot önismeretünk fejlesztésére, belső identitásunk megerősítésére. A beszélgetés „Ha a hatalom brutális, kísérti a népet arra, hogy brutálisan tiltakozzék” címmel jelent meg az Új Ember hetilap 2006. 10. 8-i számában, örök érvényű üzenetei most is elgondolkoztatóak.
Az interjú legelején szinte felütés jelleggel hangzik el az, hogy „a társadalomban előforduló magatartás-formákat sokféle szempontból közelíthetjük meg. A szociálpszichológia azt vizsgálja, hogy az egyén fejlődése során miként vesz át magatartásformákat”. Amelyre a kutató válaszából megtudhatjuk, hogy „…..Lehetséges azonban etikai, erkölcsi megközelítés is. Ilyenkor azt keressük, mi alapozza meg cselekvéseink helyességét. A klasszikus fölfogások szerint erényeket fejleszthetünk ki magunkban, vagy meg is ragadhatunk a rosszban… Mi keresztények, a jó cselekvésre törekszünk. Az erkölcsi jó alapját az adja, hogy az ember képes reflektálni saját magatartására… Az erkölcsi magatartásnak éppen az a lényege – egyébként az embernek egyedüli sajátja –, hogy képes saját cselekedeteit előre és utólag is megítélni, abból a szempontból, hogy a közjót, a közösség javát, a saját javát vagy a másik ember javát szolgálja-e vagy sem.”
Arra, hogy hogyan látja a „következmények nélküli” politikai erkölcs különbözéségét, – a mindennapi erkölcs gondolatától, – a következőket fejtegette; „Ez tipikus példája az úgynevezett hermeneutikai, azaz értelmezési diktatúrának (Vass Csaba kifejezése), amelytől szenvedünk. Más szavakkal »A média a valóság helyébe lépett« állapította meg Czakó Gábor. A »megmondó« emberek úgy állítják be a világot, mintha annak csak egyetlen értelmezési kerete lenne,… Az értelmezésben nem a politikai elit és az ország közössége között kell határt vonni, hiszen a politikai definícióknak be kell tagozódniuk a filozófiai, szociológiai és teológiai értelemben vett meghatározások alá. Ennek értelmében nincs többféle igazság… Akkor helyes a gondolkodásunk, világlátásunk, ha pontosan leírja az egyetlen valóságot. Beszédünk akkor igaz, ha megfelel annak, amire gondolunk. Mindezen megfelelések szükségesek ahhoz, hogy igazságról beszélhessünk. A hermeneutikai diktatúra megszüntetésének egyik fontos összetevője; ha egyre tudatosabb használóivá válunk anyanyelvünknek…. Ha például a ránk kényszerített jobboldali-baloldali fogalmak helyett az értéket teremtők és a romboló erők között teszünk különbséget.”
Ilyen megközelítéssel, „módszerrel”, az érték oldaláról történt vizsgálódásunk eredményeként biztosabban ismerjük fel az egyetlen valóságot, s ezzel értelemszerűen az igazságot is. – állapíthatjuk meg saját magunknak is.
Az igazmondás ellentétpárja a hazudozás. Amilyen indulatosan ragaszkodnak az emberek a hazugsággal teli hatalmukhoz, „olyan indulatosan igyekeznek az emberek érvényt szerezni az igazságnak” a másik oldalról.
Ezt látják ma világszerte az emberek, sokan résztvevőként is. Az interjú végső konklúzióval fejeződik be, de inkább megoldási javaslattal: „Újfajta, értékteremtő cselekvésre van szükség, ami az értéktisztelő pártok és civilek magatartásában fölfedezhető.”