Beszélgetés Seidl Dénessel (2. rész)

Seidl Dénes trombitaművész itt nőtt fel Máriaremetén, sok-sok évvel ezelőtt a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában tanult, s ma már számos komolyzenei koncert neves előadója. A zene örömteljes tolmácslása mellett szívügyének tekinti a koncertpedagógia műfaját. Ennek művelésére hívta életre barátjával Dénes-Worowski Marcellal együtt a ZeneMűveket, melynek keretében különleges ismeretterjesztő műsorokat varázsolnak színpadra, szórakoztató jelleggel, zenei támogatással. Vele készült beszélgetésünket, most a 2. résszel folytatjuk.

Miként hívjátok meg a vendégelőadóitokat?

A Zene Showja keretében igyekszünk olyan embereket meginvitálni, akik tevékenységükkel értéket közvetítenek és egyúttal ismertek a nagyközönség számára. Műsorsorozatunk egyfajta játékként is felfogható, amelyben párhuzamokat keresünk munkásságuk és a komolyzene közt. Mondhatjuk, hogy valamelyest művészeti kontextust teremtünk hivatásuknak. Az első évadban Berecz Zsombor (olimpiai ezüstérmes vitorlázó), Almási Kitti (klinikai szakpszichológus), Hardi Richárd (missziós szemészorvos Kongóban) és Törőcsik Franciska (színész, énekes) tisztelt meg bennünket a jelenlétével. A második évadban, Gundel Takács Gábor műsorvezető, majd Grecsó Krisztián író varázsolt elképesztő hangulatot, tavasszal pedig Kovács András Péter humorista kerül a reflektorok fényébe. Motivációnk minden esetben az, hogy megkönnyítsük a zene befogadását, hogy a hallgatók maradéktalanul élvezhessék a zenei élményt.

A műsorszerkesztés folyamata hogyan szokott alakulni?

Két verzió lehetséges. Az egyiknél a meglévő zenei műsorhoz keresünk kapcsolódási pontokat. Ezt egy kutató munka előzi meg, melynek során Marcival közösen derítjük fel az adott téma zenetörténeti hátterét. A következőkre keressük főként a válaszokat: Mik lehetnek azok az érdekességek, amik mai társadalmunk, problémáink szempontjából relevánsak? Milyen különlegességekkel találjuk szembe magunkat, amelyekre érdemes felhívni a figyelmet. A másik verziónál valamilyen nem zenei tematikához keresünk kompozíciókat, és próbáljuk megtalálni azokat a remekműveket, amik a lehető legjobban rímelnek az adott koncert mondanivalójához Ez egy nagyon érdekes intellektuális kihívás és utazás is egyben.

Milyen támogatásaitok vannak?

A ZeneMűvek nem profitorientált kezdeményezés, főleg partneri kapcsolatok révén tudtunk eddig a legtöbbre menni. Keressük azokat a szervezeteket, akik támogatni tudnak bennünket. Munkánkat hét fős kisebb csapat segíti; a grafikai, a digitális megjelenítésben, az operatív menedzselési feladatokban, stratégiában, reklámozásban, és az utómunkálatokban vesznek részt. Nagyon sokan támogatnak minket a legkülönbözőbb módokon, és nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki segítette eddig a munkánkat. A jelenlegi gazdasági helyzetben ahhoz, hogy tovább tudjon élni ez a kultúrmissziós tevékenység mindennemű támogatásra szükségünk van, legyen az anyagi vagy lelki.

A Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában tanultál, édesapád sokáig az iskolaszék elnöke is volt. Mit adott Neked Pesthidegkút?

Máriaremetét, ezt a környéket a mai napig nagyon szeretem. Szívemen viselem egykori iskolám sorsát, egy-két osztálytársammal tartom a kapcsolatot. Az itteni közösség értékrendszere engem alapjaiban meghatározott. A zenészek hajlamosak kizárólag csak a zene szépségeire koncentrálni, de meggyőződésem, hogy más lelket építő gazdagságokra, értékekre is ugyanúgy szükség van. A művész sohasem lehet „szakbarbár”, mindig az ember és ember kapcsolatában kell gondolkodnunk. Például a Regnum Marianum közösség többek között ezt mutatta meg számomra, a közösségben töltött éveimre nagyon szívesen emlékszem vissza.

A híres építész, Hauszmann Alajos – aki egyben a Vár kiemelt tervezőjeként is alkotott, – felmenőd volt. Mit jelent ez számodra? A zene és az építészet között is keresel kapcsolódási lehetőségeket?

Hauszmann Alajos nagypapám dédpapája volt. Büszke vagyok rá, és nagyon tisztelem a munkásságát. Érdekel az építészet, és természetesen foglalkoztat is ennek a művészeti ágnak és a zene határterületének kiaknázása. Sajnos kevesebbet mint kéne, de foglalkozom ezzel a területtel, de inkább csak hobbiként. Szeretem az épületeket, a különleges történeteket amiket némán őriznek, azt a sok tudást amit szimbolizálnak. Talán lesz majd egy olyan koncertünk, ahol körbejárjuk ezt a témát.

*

Elgondolkodtató, hogy jelen sorok íróját interjúalanyával a múlt mennyi megannyi közös szála kapcsolja össze, amelyek a jövőre nézve együttműködési lehetőségeket is teremthetnek. Mindketten a Máriaremete-Hidegkúti Ökumenikus Általános Iskolában tanultunk, majd a későbbiek során a zene irányába fordultunk. /Én a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolában (orgona-hangkultúra szakán) végeztem tanulmányaimat, Dénes-Worowski Marci felett egy évfolyammal, valamint felsőfokú zenei tanulmányokat is folytattam, más bölcsész diplomák védése mellett/. A jövőre vonatkozóan partnerséget kínálok az általuk alapított ZeneMűveknek, az évenként megszervezésre kerülő Klebelsberg Emléktársaság munkájában, a hagyományos novemberi Klebelsberg Napok megrendezésekor. Hiszen a Parlando zenepedagógiai lappal történő már kialakult emléktársasági közös munkánk, s célokon nyugvó lehetőségek is mindenki számára előnyösek és gyümölcsözőek lennének. Az Emléktársaság Alapító Okiratának megjelölt céljai között szerepel, hogy; „…..kiemelten kezelendő, az interaktivitás lehetőségének felhasználásával a médium és az azt felhasználók, alkalmazók közti párbeszéd hatékonyságának növelése, a média közszolgálati, kulturális, tudományos – ismeretterjesztés műsoraival, műsorpolitikájával kapcsolatban, ezek minőségi értékelésével……….” Továbbá, hogy; „Műhelymunka profillal, így többek között……. az ének-zene (hangkultúra), a vizuális kultúra és rajz, valamint a mozgóképkultúra és média, illetve az esztétika és etika (mint filozófiai) tárgyak ismereteinek mélyebb szintű elsajátítására foglalkozásokat szervez, művészetpedagógiai megközelítésben……”