Minden hét szerdáján és csütörtökén, délutánonként én vigyázok az unokámra. Próbálom hasznosan lefoglalni a négyéves gyereket, ami nem könnyű feladat, mert örökmozgó, mert öt percenként vált az érdeklődési köre, s ha ez nem sikerül nekem, akkor ennél is gyakrabban kérdezi, hogy miért, miért, miért? Ahogyan ez más értelmes gyereknél is történik. Tudja már, hogy bizonyosan nyiladozó értelme „komoly, értelmes, nevelő és oktató” válaszokat fog kapni. Ebéd után általában valamiféle „házimunkába” vonom be, magyarázatokkal megspékelve, s ilyenkor örömmel tereget, avagy hajtogatja össze a megszáradt zsebkendőket, avagy rendet rakunk együtt a nagypapa rendetlensége után, és más felnőttes játékkal folytatjuk, mulattatjuk az időt. Amikor nagypapa elfárad, ölébe veszi egy kis időre (erőgyűjtésre) a gyereket… vagyis bekapcsolom neki, – nagyon helytelenül, – a TV mesecsatornáit. Sokszor csak kapcsolgatok ide-oda, hátha találok egy elfogadható, nézhető „mesefilmet”, a kivétel nélküli ortopéd figurák, a rémisztő és rémisztőbb, a bárgyú, eszelős, kifejezéstelen, tartalmatlan jelenetsorok helyett. (Lásd még Glosbe bárgyú szómagyarázó felsorolását, amelynek mindegyike helytálló itt.)
Megfigyeltem, hogy az értelmes unokámat egyáltalán nem kötik le a villódzó, harsány képkockák, hanem egy ültő helyében, az ölemben bealszik egy félórácskára, ami üdvözlendő egy ilyen fejlődő gyerek számára, hiszen a délutáni óvodai altatás is rendszeres és egészséges.
No, ilyen előzmények után vártam, hogy elvihessem „egy igazi rajzfilmre”, amilyenen én is nevelkedtem annak idején, amikor annak idején elvitt az édesanyám moziba. Később videón, Tv-n már az én gyermekem otthon nézte meg, – (mert akkor már máshol nem vetítették az „igaziakat”), – az egész estét betöltő „Magyar népmese” sorozatot, a „János vitézt”. Avagy éppen a korabeli nagysikerű Walt Disney sorozatokat, a „Dzsungel könyvét”, a „Dumbót”. Úgyhogy elhatároztam, nem „kínlódunk tovább”, előkeresem a régi videó kazettákat, és életre lehelem a korabeli videó magnót…
Közben megérkezett a 2D-és film a Mammut moziba; a még Dargay Attila jegyezte, még kézzel rajzolt, de már a legkorszerűbb technikával és technikára készült, várva várt „Csongor és Tünde”. Tegnap egy kicsivel a film kezdési ideje előtt hát „felszedelődzködtünk”, és bevillamosoztunk a Szél Kálmán térre, – ami önmagában is egy élmény volt számára, mivel ilyenben még nem igen volt része,- majd a Mammut látványvilága, az üveglift, a mászó fal, és más „csoda” varázsolta el a kicsit. Előzőleg azonban még felhívtam telefonon a filmszínház ügyfélszolgálatát, hogy biztosan beengednek- e bennünket az ajánlott, illetve 6-os korhatár alatti karika miatt, no meg hát az elővételes jegyvásárlás miatt. Szívélyesen „invitáltak” bennünket, s csak a helyszínen derült ki, hogy a hatalmas teremben rajtunk kívül csak még egy szülő lesz gyermekével. Elhelyezkedtünk, miután a kabátokra ráültettem az unokámat, hogy majd jobban kilásson a felnőtt fotelek mögül, a lassan kihunyó világítás szokatlansága pici félelmet okozott az apróságban, de gyorsan elmagyaráztam, hogy csak a rossz dolgoktól kell félni…. Elkezdődött a film, gyakran oldalra pillantottam, hogy lássam a hatást a kis arcán, de mindig örömmel konstatáltam, nyugtáztam, hogy tekintete a filmvászonra tapadt. Figyelme lankadatlan volt, s amikor a látottak, halottak humorosak voltak, akkor felnevetett, no meg más alkalmakkor elkomolyodott. Az első mozi élménye után, – amikor kijöttünk, – azonnal megkérdeztem, hogy „tetszett”? Lakonikus őszinteséggel, és rövidséggel válaszolta; tetszett. De azóta vissza-visszatérően mindig beszélgetést kezdeményezünk a látottakról, vagy ő kezdeményez, vagy én. Másnap az óvó néniknek is elmeséltük, hogy hol jártunk. A film megtekintését, hasonló konstrukcióban minden gyerekes családnak, óvoda pedagógusoknak is ajánlom. 6 éves kortól ajánlott, de minél fiatalabb a gyerekünk az annál jobb, mert annál korábban és annál többet fog majd kérdezni. Miközben minket felnőtteket is elgondolkoztat, bölcsebbé tesz a film. Szórakoztat, s élménypedagógiája [1]https://www.hidegkutihirek.hu/2025/04/25/kustanne-hegyi-fustos-ilona-elmenykozpontu-muzeumpedagogia-mindenki-akademiaja-i/ ránk is hat. Nem kívánok most műelemzést, filmelemzést végezni, mert Vörösmarty Csongor és Tündéjének a megírása óta számtalanszor, – a legjobban hozzáértő irodalmárok, – ezt már megtették. Most csak a köszönetünket fejezhetjük ki a film alkotóinak, s Dargay Attila özvegyének, hogy ez a nagyszerű félbe hagyott alkotás befejezést nyerhetett, elkészülhetett. Vörösmarty Mihály egyaránt gyerekeknek és felnőtteknek is szánta művét, nem kis pedagógia célzattal. Már saját korában is sok vitát váltott ki, csak megírása után jóval később mutathatta be a szerző több rétegű verses drámáját, a nehéz megérthetősége, az erotikus áthallások, a dicső múlt és a boldogság keresése, illetve mondva csinált cenzori kifogások miatt. Bőséges „felvilágosító munka” született korunk irodalomkritikusaitól, mint ahogy a filmadaptációról is majd íródik nem kevés filmkritika. (A közeljövőben nemzetközi animációs fesztiválra is nevezik.) Ez utóbbiakból, egy csokorra valót, – a mélyebben érdeklődőknek – azért átnyújtunk, az elsőként olvashatók közül, illetve megtekintésre, felkészülésre mindenkinek ajánljuk a régebbi Zanza Tv oktató/ismeretterjesztő kis filmjét. A most megszületett kritikák közül véleményünk szerint a legjobbnak tartottból idézünk, Scheirich Zsófia: ”Gyerekeknek készült, de nem biztos, hogy nekik szól” írásából.
Egy szinten népmeséből lett műmese, tele tündérekkel, ördögökkel, királyfival és boszorkánnyal. Másrészt szimbolikus szinten működő történet, ahol nem minden az, aminek látszik, és a történetbeli furcsaságok is inkább átvitt értelemben tudnak rendszerbe rendeződni. A rajzfilmfeldolgozás is ezen a két értelmezési síkon igyekszik megfogni Vörösmarty művét: egyrészt egy nagyon gyerekbarát adaptáció, ami a mesére és a drámai költemény humorára koncentrál…..Összességében rajzfilmként hű maradt Vörösmartyhoz, hisz nagyon igyekszik felérni szellemiséghez, miközben tiszteleg Dargay előtt is. Felnőttként úgy érzem, többszöri megnézésre még többet adhat a mese, hasonlóan az eredeti költeményhez, és még bőven tartalmazhat felfedeznivalót.
De érdemes elolvasni Nádasdy Ádám magyarázó jegyzeteit is;
Ez a könyv a Csongor és Tünde teljes eredeti szövegét tartalmazza, bőséges magyarázó jegyzetekkel és a nehezebb szövegrészek prózai átiratával. Élvezetes munka volt ez számomra, mert a Csongor és Tünde igazi remekmű, a magyar irodalom egyik kincse.
Hivatkozások
| ↑1 | https://www.hidegkutihirek.hu/2025/04/25/kustanne-hegyi-fustos-ilona-elmenykozpontu-muzeumpedagogia-mindenki-akademiaja-i/ |
|---|
