Erdei Zsolttal, olimpiai bronzérmes, világ-és európabajnok ökölvívóval beszélgettünk a bokszolás szépségeiről, valamint mai helyzetéről az utánpótlás terén. Családjával együtt hosszú évek óta gyakran látogatja a Klebelsberg Kultúrkúria programjait, így mi is ott találkoztunk Madárral egy gyerekműsor előtt.
Mennyire önvédelmi jellegű, és mennyire támadó jellegű a boksz? Úgy érzem, hogy a ringen kívül kétszer is meggondolja magát a bokszoló, hogy egyáltalán üt-e.
Háromszor is meggondolja magát. Az ököljog szerint, a sportoló tudását és képességeit nem alkalmazhatja máshol, kizárólag a szorítóban. Eleve a kesztyűvel történő „bánásmódra” vannak kiképezve az öklözők. Természetesen, ha a valóéletben a bokszoló felé érkezik egy ütés, akkor tudja, hogyan kell azt kivédeni. Illetve, a sportolónak nincs is arra energiája, hogy problémás helyzetekbe kerüljön. Van egyfajta kiállása, határozott megjelenése, fel van vértezve, hogy megvédje magát, diplomatikusan, mert erre is megtanítják az edzők.
2014-ben alakult a Madárfészek Nemzeti Ökölvívó Akadémia. Mint a vezetője, hogyan látja a magyar boksz mai helyzetét és szerepét napjainkban, akár nemzetközi összehasonlításban?
A magyar ökölvívás jelenleg nem éli fénykorát. Pillanatnyilag nemzetközi téren van hova fejlődnünk. Az utánpótlásban is hadilábon állunk. Tehát mindenképpen komoly fejlesztésekre lenne szükség. Fejlődni csak akkor tudunk, ha megvan a megfelelő létszám, amelyből kiválaszthatjuk a legjobbakat, akik majd képviselhetik hazánkat. Sajnos egyre kevesebb az öklöző a palettán, így az eredmények is szerényebbek. Én azonban mindig is optimista voltam, vagyok. Gyakran akadtak olyan bokszolók, akik a hátukon elvitték az egész sportágat, s mostanában is fel-feltűnnek azok a tehetségek, akikre lehet számítani, alapozni.
Jelenleg hányan, milyen rendszerességgel vesznek részt az Akadémia edzésein?
25-30 fő, ebből a felnőtt versenyző10-12 fő. Vannak utánpótláskorú versenyzőink is, és olyan gyerekek is, akik akarnak is bokszolni meg nem is. Célunk, hogy a bizonytalan gyermekek létszámát növeljük, s rábeszéljük őket a folyamatos sportolásra. Mi nem szeretnénk kényszeríteni senkit sem. Mivel felnőtt versenyzőinknek megélhetésük szempontjából máshol kell pénzt keresniük, így nem várhatjuk el tőlük, hogy „annyira” rendszeresen járjanak edzésre. Amíg nem tudunk biztosítani számukra kereseti lehetőséget, addig nehéz dolgunk van. Jó lenne, ha a versenyszerű sportolásért, a jó eredményekért, a versenyző fizetést is kapna.
A Covid mennyiben, milyen módon befolyásolta az edzéseket? Hallottuk, hogy Ön is beteg lett…
Voltam többször is beteg. Befolyásolta a Covid az edzéseket. De nem csak számunkra, hanem más országok számára is kedvezőtlenül hatott a Covid. Viszont azok a versenyzők, akik nem álltak le, s egyedül is továbbfolytatták az edzést szabad téren, azok előnyben vannak azokkal szemben, akik leálltak, s azt hitték, hogy innentől kezdve Hawaii van.
Mint edző, mint egyfajta példakép is, milyen fontos tanácsokkal látja el tanítványait?
Elsősorban arra motiválom őket, hogy akarják is, amit csinálnak. Hogy igazán eredményesek akarjanak lenni. Hogy akarják meghódítani a világot. Ha a motiváló erő nincs meg bennük, akkor sajnos nem fog sikerülni. Emellett természetesen próbálom szakmailag is jól felépíteni az edzéstervet. Mindenkinek más az erőssége, más a gyengéje. A különböző stílusok miatt más-más edzési taktikát kell alkalmazni. Mindenfajta technikára fel kell készíteni a bokszolókat. Fontos, hogy mindent tudjanak az ökölvívásról, mert ekkor tudnak jól alkalmazkodni. Aki képes alkalmazkodni, az minden egyes helyzetben elő tud venni egy-egy aduászt a „zsebéből”. Nem kis feladat, és nagy rutin is kell hozzá.
Rengeteg versenyen kell részt venni. A magunk részéről a versenyeztetést nulla forint támogatásból nehezen tudjuk megoldani. Így meg kell próbálnunk szponzorokat szerezni. Egy darabig az Akadémia állami finanszírozásból működött, aztán ez megszűnt, most magánerőből kell fenntartanunk magunkat. A jelenlegi helyzet pedig egy teljesen más követelményrendszert ír elő. Ha ez a feladat, akkor ezt kell megoldani, a sült galambra nem várhatunk. A galambot pedig először el kell kapni, és csak utána lehet és kell megsütni. A versenyeztetések, edzőtáboroztatások, versenyre utaztatások, mindig költségekkel járnak. Ezeket még az egyesületek ki tudják köhögni, de a versenyző bérét már nem.
Milyen mentális, testi tulajdonságoknak kell még meglenniük az alkalmazkodóképesség és a motiváltság mellett, hogy valaki hosszabb távon sikeres legyen ebben a sportágban?
Nyilván jónak kell lenni. Az nem baj, ha egy dologban az ember az átlag fölé emelkedik, s arra a tulajdonságára építi fel az egész taktikáját. A gyorsaság, az erő, az állóképesség, az akarat, a kitartás, az alázat, a szorgalom mindenképpen szükséges. Ezek közül egyik-másik öröklött tulajdonság, de vannak köztük fejleszthetőek is, s ez utóbbiakat fejleszteni is kell. A legfontosabb azonban az alázat, az alázat pedig a szerelemből alakul ki. Ha valaki szerelmes egy adott sportágba, akkor nem lesz rest dolgozni. Meghalna, ha nem csinálhatná azt. Nálam szerelem volt az első látásra. Azért lettem eredményes, mert hihetetlen szorgalommal vágytam arra, hogy a legjobb legyek. Mindent feltettem egy lapra, nem volt igazából B terv, csak ez az egyetlen. Így nem osztottam meg a figyelmemet.
Idén áprilisban és májusban is a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Hadtudományi és Honvédtisztképző Karán (HHK) rendhagyó bokszedzést tartott. Volt-e erre már máskor is precedens? Lesz-e még erre alkalom?
Volt és lesz is. Van rá igény. Ezzel népszerűsítem a sportágat, megszerettetem az emberekkel. Ez nagyon fontos. Az egyetemre járó kadétok nagy része már valamikor bokszolt, így sokaknak vannak előtanulmányai. Egy-két kivételt leszámítva, nem alaptudás nélkül álltak oda bokszolni. Tisztában voltak a szabályokkal és az ütésekkel.
És az egyetemi képzésen belül is szerepel ilyen tantárgy?
Nem ártana. Akár a testnevelési óra keretében is sort lehetne erre keríteni. Egyébként Angliában testnevelési óra keretében az ökölvívást is oktatják, ezért is van ilyen sok bokszolójuk. Itt Magyarországon nincs erre törekvés.
A mai háborús helyzet „inspirálta” ennek az edzésnek a megtartását? Vagy valami más meggondolás?
Nem. Barátom van ott. Lényeges, hogy a sportágat olyanok körében is népszerűsítsem, akiknél nem várunk már nemzetközi sikereket. Remélem, hogy jó szívvel ajánlják másoknak is.
A magyar honvédség tagjainál mit tapasztalt, hogy milyen előképzettségük van e téren? Gondolok itt a közelharcra, avagy éppen teljesen rossz nyomon járok?
Léteznek közelharci oktatások, amelyeken belül az ökölvívás is kap bizonyos szerepet. Nyilván nem ez az elsődleges, de a birkózás, a dzsúdó, az ezekre specializált harcművészetek a katonai képzésben elengedhetetlenek. Nem árt, ha vegyesen tanítják a földharcot, az állóharcot, a rúgástechnikát, az ütéstechnikát a kadétoknak. A birkózás a földtechnikát, a thai box a rúgást helyezi a középpontba.
Novák Katalin is meglátogatta edzőtermüket, s kesztyűt is húzott. Úgy tudjuk, hogy lánynövendékeik is érnek el sikereket. A két nem fizikumából adódó különbségek a sportág követelményeit hogyan „érintik”?
Maga az ökölvívás férfias sport. Én a bokszoló amazonokat is meg tudom érteni. Ez a sport annyira szép, nemes, és a küzdelemről szól. A technikáról, a taktikáról és a stratégiáról…, a harc minden szépsége megtalálható benne. A nők affinitásban, rámenősségben jóval a férfiak előtt járnak. Sokkal jobban tudnak küzdeni, mint a férfiak. Nyilván a genetikai hátrányukból adódóan nem tudnak mindent kompenzálni, általánosságban ez mondható el.
Milyen védelem (technika, eszköz) áll rendelkezésre a nők „sajátos” sérülékenységét tekintve?
Mellvédővel, fogvédővel, fejvédővel rendelkeznek. A kesztyű mérete is olyan, hogy ne lehessen ártani annyira a másiknak. Kaphatnak testi ütéseket az alhasra, gyomorszájra. A férfiaknál van, ami a férfiasságukat védi.
Gyakran jár Fótról a családdal együtt, – ahol laknak – ide, a Klebelsberg Kultúrkúria gyerekrendezvényeire?
Hogyan fedezte fel az itteni eseményeket?
Abszolút. Van két kisgyermekem. A párom régebben a Klebelsberg Kultúrkúriában dolgozott. Nagyon jó gyerekprogramok várják itt a kicsiket–nagyokat, a gyerekek szeretik a bábszínházat, a fellépőket. Kell a kultúra a gyereknek is.
A „Madár” honnan jött?
Mátraházán voltunk edzőtáborban, s a szobámba rendszeresen berepültek a madarak. Onnan kaptam, hogy madarász, ami később madárra módosult. Azóta is szeretem a madarakat.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.