Ismeretes, hogy 2022. május 16-án az Országgyűlés régi-új miniszterelnököt választott Orbán Viktor személyében, aki ezen alkalomból beszédet mondott új kormányának feladatairól és ezzel összefüggésben kifejtette gondolatait Magyarország helyéről, helyzetéről. Egy kulturális lap főszerkesztőjeként érthető módon azonban, mégis leginkább beszédéből, a kormányalakítás mikéntjére, az új kultúrpolitikára, illetve a várható politikai kultúra hogyanjára voltam igen csak kíváncsi. Napjaink és a jövő gazdasági kihívásaira válaszul mindezekről a beszéd összegzési részében ezt hallhattuk;
Ennek megfelelően alakítottam át a kormányzati rendszert is… Most azonban egy egészen másfajta évtized vár ránk. Ezért a kormánygépezetet alkatrészeire kellett bontani, és az új feladatok logikája szerint kellett újra összeszerelni.
Majd néhány sorral később így folytatta;
… olyan ország kell, amely büszke az értékeire. Büszke a világ legnehezebb nyelvére, megismételhetetlen és semmivel sem összetéveszthető népművészetére, világszínvonalú magas kultúrájára, élvonalbeli tudományára és világverő sportteljesítményeire. A hamarosan megalakuló kormány egy ilyen Magyarországért dolgozik majd. Magyarország a következő években védeni fogja a családokat, és büszke lesz a gyermekeire. Hiszünk a munka becsületében, és tudjuk, hogy nemzetünk jellemével összefér a független egyén és az összetartó közösség.
E gondolatkört pedig igen emelkedett hangvételben fejezte be;
Képesek vagyunk erre, és el fogjuk érni. Vagy ha mi nem is, a mai fiatalok majd biztosan. A mai fiatal nemzedék a mi legnagyobb értékünk és erőforrásunk. … Magyarország előtt ezért áll fényes jövő. Ahogy az alkotmány mondja: ők fogják ismét naggyá tenni Magyarországot.
Az elköszönés felvezetésében körvonalazta a helyünket a nagyvilágban.
Tisztelt Ház! Végezetül arról szeretnék beszélni, hogy fontos dolog, hogy egy nemzet tudja a helyét a világban. Sem túl-, sem alábecsülni nem szabad önmagunkat. Magyarországra ma nem a népessége, hadserege vagy gazdasági ereje miatt irányul szokatlan mértékben a nyugati közvélemény figyelme. A figyelem oka, hogy Lengyelország mellett Magyarország vált a nyugati világ utolsó keresztény, konzervatív bástyájává. Mást gondolunk a világról és a jövőről, mint a liberális, globalista fősodor, és másként építjük az országunkat, mint ahogy ők teszik a sajátjukkal. Akár meg is férhetnénk egymás mellett. Elvégre hiszünk a verseny jótékony hatásában. De Brüsszel ma kizárólagosságra törekszik. Illetve a kizárólagosságra és egyszínűségre törekvés szimbóluma ma Brüsszel. A politikát, az ország vezetést, sőt Európát is csak egy módon lehet elképzelni és művelni – mondják ők. Aki nem lép egyszerre, vizsgálatot kap estére. Magyarország ez ellen lázad. Eb ura, fakó! Ugocsa non coronat!
De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Képviselőtársaim, lássuk azt is, hogy közben rengeteg barátot szereztünk. Egyre többen érzik úgy, hogy Magyarország a béke szigete, a józan rend és biztonság erődítménye, a szabadság egyik utolsó őrhelye. Nem rejtjük véka alá, hogy reményt akarunk adni másoknak is. Reményt, hogy a keresztény életfelfogás, a hazaszeretet, a nemzeti büszkeség, vagyis a nemzeti politika nem a múlt, hanem a jövő. Harminc éve azt gondoltuk, Európa a jövőnk, ma azt gondoljuk, mi vagyunk Európa jövője. Érezzük a felelősségünk súlyát.
A beszéd elhangzása után rögtön eszembe jutott Ady Endre „Hunn, új legenda” c. versének egy részlete. A verset patrónusának ekképpen ajánlja: „küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt.”
Százféle bajnok mássá sohse váltan,
Ütő legény, aki az ütést álltam:
Így állva, várva vagyok egészen magyar.Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,
Protestáló hit s küldetéses vétó:
Bevallom, nem ismertem ez utóbbi sor jelentését, talán többen is így vagyunk ezzel, ezért idemásolom a két lexikonban talált ide vonatkozó magyarázatokat.
Egyébként a történelmi Magyarországnak Ugocsa volt a legkisebb vármegyéje, a többnyire ironikusan idézett latin szólással kapcsolatosan elmondható, hogy az 1722-es országgyűlésen a coronat vagy a non coronat kifejezésekkel lehetett szavazni. Itt is elhangzott, amint a rendek a Pragmatica Sanctiót, azaz a Habsburgok leányági öröklését lehetővé tevő törvényt tárgyalták. VI. Károly császár ugyanis fiú híján leányának, Mária Teréziának szánta trónját, amit végül több mint évtizednyi kemény „munka” árán, 1723-ban sikerült is a magyarokkal szentesíttetnie.
„1635: e szólást a vita nélküli elutasításkor már használták.” /Magyar Katolikus Lexikonból/
„Ugocsa non coronat (lat., a. m. Ugocsa nem koronáz). Ismert történeti közmondás. Eredetét pontosan megállapítani nem lehet. A hagyomány szerint Ugocsa vármegye írta ezt a lakonikus választ az 1505-iki rákosi gyűlés határozatából kifolyólag, mikor I. Ferdinánd a rendeket koronázásra (1527 nov. 3.) meghívta. Tény, hogy 1635-ben már használták, s azóta forog közszájon.” /Pallas nagy lexikonból./
Az „Eb ura fakó” szállóige eredete is egy korábbi országgyűléshez kapcsolódik. II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem 1707. május 31-ére országgyűlést hívott össze Ónodra. Itt, a Habsburg-ház trónfosztásakor, hangzott el Bercsényi Miklóstól: „Eb ura fakó, József császár nem királyunk!” Ez valami olyasmit mondott ki, – mivel a fakó az kutyát jelentett akkoriban az eb mellett, – hogy az eb csak a kutyák felett uralkodjon…….
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.