(Filmajánló)
Az első magyar népképviseleti országgyűlésen, 1848. július 11-én mondta el azt a „megajánlási” beszédét, amely akkor szinte földindulás erejével hatott a képviselőkre, s amely aztán a magyar politika- és retorikatörténet alighanem legszebb, legnagyobb arányú dokumentuma lett.
Ezt a gyönyörű és igaz mondatot pontosan 20. éve vetette papírra Kossuth Lajosról a Magyar Nemzetben Bíró Zoltán az MDF egyik alapítója és első (ügyvezető) elnöke.
Késő éjszakai televíziós keresgélésem kapcsolgatása közben véletlenül akadtam rá a Duna World csatornán a „Föltámadott a tenger” c. 1953-ban készült színes filmre. Pont annál a résznél kapcsolódtam be, – körülbelül a kezdéstől számított 30. percnél, – amikor Kossuth az országgyűlésen elmondja azt a híres beszédét, amelyet a filmben Básti Lajos formáz meg. A Petőfi és Bem alcímmel ellátott nyitókép után közvetlenül olvashatjuk, hogy írta: Illyés Gyula. A két főszereplő történetét nagyon hitelesen játssza Görbe János, valamint Makláry Zoltán, és hasonlóan a kor többi történelmi személyeit is hűen alakítják nem kisebb színész óriások, mint Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Mádi Szabó Gábor, Darvas Iván, Sinkovits Imre. A történelmi film tabló főrendezője Nádasdy Kálmán az 1848. év korabeli politikai helyzetet adta vissza, amely igen csak meglepő az 1953-as politikai, ideológiai viszonyok közepette forgatott filmek vonatkozásában. A látottak pedig igen ismerősek és mindig azonosak a történelmi korok viszonylatában Magyarországon. A nagy csata-és tömegjelenetek mellett, az egyes emberi sorsok finom-és mélyábrázolásai figyelemre méltóan kiemelkedőek.
Várkonyi Zoltán történelmi alkotásaival (Egri csillagok, A Kőszívű ember fiai) egy szinten kellene lennie ennek a filmnek is elismertségét tekintve. A most felújított, két részes digitális változat mának is szóló üzenetei révén jó lenne, ha a televíziók jövőbeli műsorain, filmszínházaink vetítővásznain gyakrabban szerepelne.
Bíró Zoltán 20 évvel ezelőtt így exponálja a korabeli helyzetet! (Megjegyzem, hogy nem kisebb áthallást érezhetünk ebben ma is, bízva, hogy azért odáig csak nem jutunk minket körülvett világunkban, mint eleink.)
Képtelen volt tudomásul venni 1848 márciusának vérontás nélkül győzelmes magyar forradalmát a Habsburg uralkodóház. A manipuláció és az erőszak eszközeivel igyekezett fellépni ellene, lázította a nemzetiségeket, s végül rákényszerítette Magyarországot a honvédő háborúra, a véres szabadságharcra.” – írja a 20 évvel ezelőtti, akkori Bíró Zoltán. „A nemzet szorult helyzetében szabadultak fel benne (Kossuthban –a szerk.) azok a hatalmas energiák és képességek, amelyek révén az egész magyarságot, annak szinte minden társadalmi rétegét mozgósítani tudta.
A film katartikus jelenete Kossuth szónoklatára, „megajánlási” kérésére az egységesen felállt képviselők egyhangú „megadjuk” válasza, egyetértése. A film legszebb jelenete ez, mai széthúzó politikai életünknek is mintául kellene szolgálnia.
Sajnos a filmben az ezt követő események jelenetei rendszeresen visszatérő problémák számunkra; az összetartás hiányát, az állandó késlekedést, hezitálást, a jó döntések elmaradását mutatják be, ami a bukást okozta. A követendő helyes utat, tettekkel bizonyítva, csak Petőfi és Bem közös, egymás támogatásának bemutatásával láthattuk, láthatjuk.
A „megadjuk” után következtek az ismert és híres kossuthi mondatok, megrázó erővel a film hű tolmácsolásában;
Ezt akartam kérni, de önök felállottak, s én leborulok a nemzet nagysága előtt, s csak azt mondom: annyi energiát a kivitelben, mint mennyi hazafiságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni.
Ma már tudjuk, de Petőfi és Bem már akkor is látta, tudta a széthúzást, s annak várható, majd bekövetkező eredményét. Ez ellen, megalkuvás nélkül harcoltak végig a film második részében.
A „megajánlás” utáni eseményekről, pedig Bíró Zoltán így ír, – az Illyés Gyulától származó írottak és látottak alapján; –
…a végrehajtás el sem indulhatott egy ideig. A kivitelezésről csak augusztusban kezdődött el a vita, és ennek következtében szeptember közepéig érdemben nem történt semmi. Ez a királyi késleltetés azután nagyon sokba került a magyarságnak. Amennyire örök érték Kossuth július 11-i nagyszerű szónoklata a magyarság politikai kultúrájában, annyira örök, más-más történelmi helyzetekre is érvényes tanulság, kell, (hogy –szerk.) legyen az is, ami a megajánlás után történt.
Filmajánlónkkal többek között emléket kívántunk állítani 1848. július 11-nek.
