Új évi beszélgetés – Év kezdés Katona Klárival

Január 1-jén a Retro Rádiót hallgatva különös és mély beszélgetésre figyelhettünk fel. Abaházi Csaba  műsorvezető a híres énekesnőt-írót, Katona Klárit faggatta az emberi létezés fontos kérdéseiről, mint például az önmagunkban meglévő, avagy éppen keresett harmóniáról, a környezetünk elvárásairól, a saját utunk megéléséről, bonyolult világunkról. Ekkor még nem lapoztuk fel a Klebelsberg Kultúrkúria műsorkínálatát, csak később olvastuk, hogy január 6-án Katona Klári „Kultúrkalandozás a kommunikáció még rejtett világában” címmel fog előadni gyerekeknek. A műsorleírás így szólt;

A Beavató foglalkozás máshogy engedi felfedezni a gyerekeknek szűkebb környezetüket, az őket körülvevő világot, az emberekkel való kapcsolatba kerülés módjait, gazdagságát. Beszél hozzád a zene, a vers, a műalkotás, a forma, az anyag, a színek, az épület – észrevetted? Beszélnek hozzád a kortársaid, a felnőttek – jól érted őket, és ők jól értenek téged? Beszél hozzád a tévé, az újság, a rádió, a hirdetések, az internet – tényleg hozzád szólnak? Beszél hozzád a természet, a víz, a fák, a föld, az ég, a Nap, a Hold, a csillagok – érezted már? Azaz bárkivel, bármivel kommunikációba kerülhetsz – tudtad? Kultúrkalandozásukat Katona Klári előadóművész, író, valamint Szabó Brigi újságíró, kommunikációs szakember segíti.

A fent idézett sorok a kommunikáció, mint fogalom/jelenség „hasznára/használatára” és szükségességére, illetve jelentőségére világítottak rá. A kitágított és egyben valódi jelentésére hívták fel a szülők figyelmét, várva, hogy elhozzák gyermekeiket, és együtt meghallgassák e rendhagyó, mindegyikük épülésére szolgáló foglalkozást. Elmondhatjuk, hogy a tervezett program abszolút hiánypótló jelleggel bír, és egyre inkább az lesz, mert az amúgy is kevés iskolai kommunikációs-média, valamint művészettörténeti órákat kivezették a tantervekből, érthetetlenül, azok tartalmát a vizuális kultúra tárgyba olvasztották bele heti 1×45 percben, illetve a művészettörténet érettségit is eltörölték. A helyzet sajnos ezek szerint úgy néz ki, hogy ahogy eluralja, és egyre befolyásosabb helyzetbe kerül a közösségi média, annak kártékony oldala, szerepe, úgy vonul ki a média és művészeti oktatás az iskola falai közül. Igaz, hogy ezt mindenki látja/tudja, mégis ez az ellenkező, hátrányos tendencia győzedelemre áll.

A kommunikáció szót hétköznapjainkban a beszéd, az írott és verbális közlés, illetve a média területén használják, azért mégis csak érdemes mélyítenünk ebbéli ismereteinket, s ezzel kapcsolatosan a fejlődő érzelemvilágunkat. Nemcsak az információszerzés szintjén nem célszerű leragadnunk, hanem a gondolati szféra, a különböző nyelvek hordozta üzenetekre is kell rezonálnunk. Ha a kommunikációt így fogjuk fel, akkor egy olyan sokrétű, komplex világba tekinthetünk bele, illetve gazdagodhatunk, amely sokkal több oldalról szól hozzánk, mint amiről valaha is álmodnánk.

Ezért is sajnáltuk annyira, hogy a Klebelsberg Kultúrkúriában a január 6-i ifjúsági foglalkozás elmaradt. (Megjegyezzük csendben, hogy a jegyár jóval magasabb volt a Kultúrkúriában megszokott átlagárhoz képest, így ez egyfajta ok is lehetett, amelyet ki kellene küszöbölni, mert egészen biztos, hogy ilyen programokra van közönségigény.) Reméljük, hogy a jövőben ennek pótlására sor kerül. Ugyanakkor a művésznő rádióban elhangzott újévi gondolatai annyira megérintettek, hogy úgy éreztük; ezek rögtön az Erkölcs és Identitás rovatunkba kívánkoznak. Így ha személyesen nem is tudott most nálunk járni, – Hidegkúton egy fellépés erejéig, – úgy határoztunk, hogy többé-kevésbé a hiányt enyhítve, nagy vonalakban visszaidézzük ezt a beszélgetést, hogy január 1-jén miről is esett szó a rádióadásban. (A teljes beszélgetés meghallgatható itt.) Alábbi írásunkat tekintsék egyfajta recenziónak, mely kedvet csinálhat az utólagos meghallgatásra, illetve hogyha mégis lehetőség lesz a személyes találkozásra, akkor majd minél többen vegyenek azon részt, gyerekek szüleikkel együtt.

Katona Klári és Abaházi Csaba beszélgetésüket magának a változás mibenlétével kezdték, amely természeténél fogva az emberek többségénél frusztrációt okoz, mivel inkább az állandóságot kedveljük a változással együtt járó szokásos bizonytalanság helyett. Elkülönítették a tudatos és a nem tudatos változást egymástól, amely utóbbit sodródásnak nevezzük. Ezért is nagyon fontos, hogy megmaradjon ezzel kapcsolatos helyes és jó, megfelelő gondolkodásunk, annak ellenére is, ha a körülmények igen csak mást diktálnak. A művésznő kifejtette a változás három fajtáját is, így; az lehet külső kényszerből született, vagy saját, belső döntés eredménye, illetve – azon belül harmadikként, – azért, hogy azáltal az ember ezzel többé akarjon válni, legyen. „Hogy bizonyos dolgok értelmesebben történjenek meg vele. Hogy szolgáljon valami olyasmit a változtatással, ami többféle szempontból hoz jót, mint amit addig csinált. Egyszerűen nemesednek a célok.” – fogalmazza meg így ezt Katona Klári. Arra a kérdésre, hogy mennyire kell a körülöttünk levő ismerősöknek, rokonoknak megfelelnünk, a következőket mondja: „Ez mindig vállalás kérdése. Ha én meg szeretnék valakinek felelni, de köszönő viszonyban sincs azzal, hogy én szeretném azt a változást, akkor vissza fog ütni.” Vagyis tegyünk úgy, hogy harmóniában legyünk a belső hangunkkal. Fontos, hogy ne a puszta siker vezéreljen, hanem halljuk meg azt, hogy mi mozgat bennünket belülről, ehhez viszont kitartás kell. Ma az élet megéléséhez különböző technikákat tanítanak nekünk, amelyek a „hogyan-okat”, (például a politikailag korrekt – szerk.)beszélik el, ugyanakkor ezzel szemben a „belső irányzék” a legfontosabb. Elengedhetetlen, hogy bizonyos dolgokra NEM-et mondjunk, hogy azokból megszülethessenek az IGEN-ek. A művésznő figyelmeztet arra is; rengetegen vannak, akik hittel tudják mondani azt, hogy mi a jó neked, s rémisztgetnek, ha azt nem csinálod, akkor mindenből kimaradsz. Nagyon nehezen fogadják el, hogy amit te szeretnél, az jó dolog is lehet. Ilyenkor „általában a másik érdekére kell nemet mondani, nem a sajátodra. S aki felajánlott neked valamit, az nem gondolkodik abban, hogy ő nem érted ajánlott fel valamit, hanem saját magáért. Nem hogy nem áll érdekemben, hanem nem tudok ahhoz az érdekhez kapcsolódni, ami nem az enyém.” – szolgált magyarázattal. Azt érintve, hogy ne a könnyebb, hanem a saját utunkat válasszuk, biztatott arra, hogy ne hasonlítsuk össze magunkat másokkal, mert annak mindig csak negatív lesz az előjele. Sikereinket inkább mindig az általunk elért eredményekhez mérjük. Köztudott, hogy Katona Klári éveken keresztül énekesi hivatása mellett a Telekom adományvonalának az arca is volt, s sok jótékony „akcióban” részt vett. Ezzel kapcsolatban a élet teljességét, és megélésének fontosságát hangsúlyozta. Írói pályájáról pedig úgy nyilatkozott, hogy az nehezebb ebben a digitális világban, mint anno az éneklés volt. Merthogy „hihetetlenül türelmetlenné vált a létezés. Feszítenek bizonyos dolgok, nem gondolkodunk, nem hallgatunk át egy másik oldalra. Mert azt gondoljuk, hogy nincs lehetőségünk, menni kell… egyre jobban érezzük a hiányokat, de a hiányok pótlásával nem törődünk. Aztán azt mondjuk szörnyű ez a világ, de ezt a világot mi teremtjük. Panaszkodunk, de az élet mi vagyunk.” Ebben a mediatizált térben nagyon nagy a zaj, nehéz eljutni az emberekhez. Régebben az egyes médiumok megkapták az előadók listáját, s abból kiválaszthatták a számukra kedveset. Most keresés alapján mi tájékozódunk. Ennek ellenére kell végeznünk a dolgunkat, mert hát;

„Akkor vagyunk magunkkal szemben, ha tudjuk, hogy valamire alkalmasak vagyunk, de a körülmények nyomására keresünk valamit, ami elfogadhatóvá tesz bennünket.” Lényeges, hogy ne mondjuk azt valamire, hogy „ez nem az én dolgom, mert akkor olyan hiányt támogatok, ami nem kell.” Elengedhetetlen az elégedettség érzete, persze jó dolog sok emberhez eljutni, de vannak bizonyos eszközök, amivel nem rendelkezünk, de ennek ellenére, amit tudunk, tegyünk meg, még ha nagyobb visszhanggal nem is jár. Szerinte nincs értékválság, embereknek van válsága az értékek kezelésével kapcsolatban. Ettől nehéz magunkat elhelyezni a világban.

A beszélgetés, – a Retro Rádióhoz hűen, – egy emblematikus, az interjúhoz illeszkedően egyik legnagyobb Katona Klári sikerrel, a „Játssz még” zeneszámmal zárult. Nagyon szeretnénk, – a Klebelsberg Napok 2024’ keretében, – a személyes találkozást, egy zenés beszélgetés műfajában.

Játssz még

Aki nekem is játszod az élet dallamát
Kinek süketen fordít hátat a fél világ
Amíg zenére mozdul itt minden
A hangom, a léptem, a Föld
Amíg szerelmet táncolunk rá
Bármit látsz s bárhogy bánt
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még

Ha senki nem érti, hogy minek is játszol még

Lehet szerelemisten vagy égre festett kép
Lehetsz magad a törvény vagy ember módra szép
Nekünk zene vagy igaz, de megfoghatatlan
Ki a világba életet tölt
És ha kevesen hallgatnak rád
Bárhogy bánt, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki sem érti, játssz

Ha botlik az ember, mert botlik az ész
A botfülűekkel csak ennyire mész
Te csak játssz, te csak játssz, te csak játssz
Ha látva se hallom, mert így akarom
S a hangodat hangosan megtagadom
Te csak játssz, te csak játssz, csak játssz

Játssz még
Játssz még
Ha senki nem felel, játssz
Ha senki se kéri, játssz
Ha senki sem érti, hogy minek is játszol még

Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz
Hogyha meghal a hang, ha nem játszol tovább
Ha a süketek birtoka lesz a fél világ
Ez az élet a Földről felszárad
És a Nap is gyászruhát ölt
Aki remélni tanítasz még
Bármit látsz, bárhogy fáj
A hangszered össze ne törd

Akkor is játssz még
Játssz még
Ha senki se kéri, játssz még
Ha senki nem felel, játssz még
Játssz
Játssz