Boros Jánosnak, a Pécsi Tudományegyetem tanárának a közelmúltban jelent meg újabb kiadásban a kanti életművet legteljesebb módon prezentáló kötete abból az alkalomból, hogy Immanuel Kant ebben az évben lenne háromszáz éves, aki a felvilágosodás legjelentősebb filozófusaként a gondolkodás átfogó történetéhez járult hozzá, a gondolkodáshoz ami az embert emberré teszi.
A kötet írójával,-és ennek során a kanti etikai gondolkodásról,- egész oldalas nagy interjú készült, amelynek rövid ismertetésére is nagy tisztelettel, s kellő körül tekintéssel mertem most hozzákezdeni. Annak ellenére, hogy Boros János, illetve Kant munkásságát, – talán ezt elmondhatom –, viszonylag jól ismerem. Pontosan 10 éve annak a találkozásnak, hogy egy akkori nagy interjújának olvasása után segítségét kértem az akkor még a MTA Filozófia Intézetet igazgató professzortól. Történt ugyanis, hogy az egyetemi diplomám írásánál a konzulensem újabb és újabb kifogásokkal állt elő, veszélyeztetve annak elfogadását, s ez pont egybeesett tartalmi kérdésben, illetve időben a professzor interjúbeli „állásfoglalásával”, amely azt nyilatkoztatta ki, miként kell az etikát tanítani. Elküldtem a teljes szakdolgozati anyagomat végső kétségbeesésemben, hozzáírva, hogy annak tudatában teszem ezt, hogy én nem igazán leszek ebben az életben már filozófus….. Legnagyobb meglepetésemre másnap reggel megérkezett válasza, hogy ez „több”, mint egy egyetemi szakdolgozati szint, felbátorítva arra, hogy lépjek tovább, jelentkezhetnék doktori iskola felvételire…. Nem akarom részletesen leírni a továbbiakat, csak annyit, hogy előbb felvételiztem nála Pécset, mint ahogy egyetemi diplomámat jelesre megvédtem, mert ez utóbbit feltételül is szabta.
A doktorandusz cselekmény során azután számtalanszor kerültem közel Kant filozófiájához stúdiumainak hallgatása közben, ahogy azt ígérte is diákjainak, illetve olvashatjuk a mostani interjújában;
Kant műveit bemutató egyetemi órák végigkísérték a több mint negyedszázados oktatói gyakorlatomat, és újra meg újra megígértem hallgatók generációinak, hogy írni fogok egy szisztematikus bevezetőt a königsbergi filozófus művébe – állítja a szerző, amiből az is kiderül, hogy a könyvet talán nemcsak filozófia szakos hallgatók forgathatják haszonnal, de a művelt laikusok is.
Majd így folytatódik a beszélgetés;
..kétszázezer éve létezik homo sapiens, azaz gondolkodó ember, de a gondolkodásról csak nagyjából két és fél ezer éve gondolkodunk………..A filozófusok az igazság és az igazságosság kérdéseit kezdték feszegetni.
Érdekes formai és tartalmi megközelítést készített Rácz András ez interjú során, a kanti filozófia megértésének nehézsége miatt a kötet magyarázatát a témában igen csak szakavatott, tanári nagy rutinnal rendelkező professzorra „bízta” egy az egyben. Bevallom, hogy még filozófus doktoranduszként, de azóta sem mertem meginterjúvolni Boros János tanáromat filozófiai témában, pedig lehetett volna többször is lehetőségem. Fiával, Boros Misi zongoraművésszel és szüleivel, amikor elfogadták a Klebelsberg Napokra meghívásomat pódium beszélgetéssel részben „pótoltam” ezt az elmaradásomat 2018-ban, a nagy sikerű koncert előtt. No, természetesen egy pódium beszélgetés nem is lett volna alkalmas a „filozofálgatásra” a nagyközönség számára sem, de a Magyar Nemzetben most megjelent lehetőséggel a tanár úr maximális mértékben élt, hogy „a művelt laikusok” is közelebb tudjanak kerülni Kant munkásságának megismeréséhez. Ezért a hosszú beszélgetés leginformatívabb részeit változtatás nélkül Boros János szavaival tolmácsolom, ahogy azt még az újság megjelenése előtt, a cikk készítésekor annak pontosságát megtekintette. („állítja a szerző”, „foglalja össze a szerző”, „magyarázza a professzor”, „de nagyon előre szaladtam” „mutat rá Boros János”, stb. kifejezési formulák bizonyítják ezt – EBK. Szerk.)
Értelemszerűen nagyon ajánlom a teljes írás elolvasását azoknak, akik bíznak magukban, s a professzornak, -még a kanti nagy ívű életmű ilyen szűkre szabott újság feltételek ellenére is,- a kiváló ismertetésében.
Meg kellene hát vizsgálnunk, ébredt rá Kant, hogy milyen szerkezete lehet az emberi elmének. Hiszen ez az elme hozza létre a kérdéseinket, ettől a rendszertől függ, mit tudunk kérdezni, mire várunk választ és egyáltalán, milyennek ismerjük meg a világot. A mi látásunk nélkül a világ láthatatlan, a mi gondolkodásunk nélkül a világot senki nem gondolja el – legalábbis úgy, ahogy számunkra megjelenik. Ekkor írta meg Kant A tiszta ész kritikáját, amely a gondolkodás történetének kopernikuszi fordulatát hozta el. Nem kifelé, hanem befelé pillantott. Nem a világot, vagy úgy általában az embert, hanem az elmét akarta megérteni. Ugyanis ez a feltétele a megismerésnek és a cselekvésnek is. Először tehát értsük meg a feltételt, javasolta Kant……..a szubjektum szükségszerűen és általánosan minden megismerésben ott kell, hogy legyen. Azt kell tehát megvizsgálnunk, hogy a megismerés tartalmaz-e olyan elemeket, amelyek minden megismerő folyamatban „ott vannak”. Ha igen, okkal feltételezhetjük, hogy ezek az elemek nem a világ sajátjai, hanem az elme működéséből következő adottságok. És ezzel el is jutottunk Kant egyik alapvető állításához: az érzékelés során mindentől el tudunk vonatkoztatni, de a tértől is az időtől soha. A világot térben is időben tudjuk megragadni, másképp nem. Nagyon valószínű, hogy ezek a „szemléleti formák” a megismerő szubjektumban vannak, és nem a világban. >A tiszta ész kritikáját> Albert Einstein tizenéves korában olvasta, és nyilatkozata szerint az időről és a térről olvasottak alapján kezdődött benne az a gondolkodási folyamat, amely a relativitáselmélethez vezetett……….. Az olyan belátások, amelyek szerint a gondolkodás nem egy már strukturált világra irányul, hanem maga a megismerés hozza létre a megismert világ struktúráit, egészen modern felvetés.
Kant munkásságának második része
> A gyakorlati ész kritikája> arról szól, mit tegyek.
Ebben a könyvében rajzolja föl a híres kategorikus imperatívusz fogalmát. Ami megint radikális fordulatot jelent a korábbiakhoz képest. Eleddig ugyanis az erkölcsi parancsokat kívülről kaptuk. Többnyire Istentől, mások szerint a közösségi hagyományoktól, de olyan filozófusok is akadtak, akik természeti erőkre vezették vissza az erkölcsöket. Kant azonban az erkölcsöt is az elme struktúrájától, annak gyakorlati racionalitásától teszi függővé. Mint rámutat, az elme szerkezete Isten teremtése, és csak akkor válunk méltóvá a boldogságra és az isteni életre, ha e mindannyiunkban ott lévő struktúra törvényeit követjük………..Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényhozás elveként érvényesülhessen. Azaz bármit tennél, azt vizsgáld meg, akarnál-e olyan világban élni, ahol az emberek azon szabály szerint élnek, amely szerint te éppen cselekedni készülsz. Etikájában rejlik normatív politikafilozófiája és demokráciaelmélete is; az egyetemes gyakorlati észszerűségből kell a politikai együttélést eredeztetni.
A továbbiakban Boros János azt fejtegeti, hogy
Kant nélkül a szélesen értelmezett kultúra, és az irodalom története is másképp alakult volna……… az úgynevezett harmadik kritikában, >Az ítélőerő kritikájában> Kant nemcsak kapcsolatot teremtett természet és morál között, azaz a két első kritika között, de felrajzolta az emberi lét harmadik nagy területét is: a igazság és a jóság után a szépségét…….. a kanti esztétikából nőtt ki a tizenkilencedik századi romantika, a máig eleven zsenikultusz, és ez az alapja a modern szépségelméleteknek is. Schiller annyira elkötelezett híve volt filozófiájának, hogy drámái etikai konfliktusaiban nyilvánvaló a kanti hatás. ……………Tőle eredeztethetjük a modern pszichológia fogalmi készletét és számos kérdésfeltevését, illetve mindazokat az individuumot középpontba állító gondolatrendszereket, amelyek között ma is élünk.
Az interjút érdekes rezümével fejezi be Rácz András:
Boros János szerint a legnagyobb technológiai vállalatok, az Apple, a Microsoft kutatóintézeteiben nemcsak mérnökök, matematikusok, programozók dolgoznak, de számos filozófus is kap feladatot. Nélkülük ugyanis nem lehet kidolgozni azokat a rendszereket, amelyek a modern ember gondolkodását átsegítik a kiterjesztett valóságba. Kant tehát ma már ott van az okostelefonban, a számítógépben, a mesterséges intelligenciákat használó rendszerekben. Pedig épp csak háromszáz éve született.
A magam részéről pedig csak megköszönhetem a professzor úrnak és a sorsnak, hogy tanított engem.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.