Idén is megrendezésre került a Pesthidegkúti Kamarazenei Fesztivál a Klebelsberg Kultúrkúriában most hétvégén. A fesztiválon a hagyományhoz híven olyan zeneiskolás fiatalok, gyermekek vettek részt, akik duóban, trióban, kisebb együttesek formájában mutatták be zenei tudásukat. A sávos díjazás eredményeként minden gyermek ezüst vagy arany fokozatot vihetett haza. A kiemelt aranyat Peden Zsófi és Vető Sámuel hegedűduója nyerte Bartók Béla műveivel. A zsűri tagjai közül Bánfi Balázs a díjak átadásakor az együtt muzsikálás örömére hívta fel a figyelmet, valamint azt is kiemelte, hogy a zenei tudásból származó kincset senki senkitől sem veheti el.
Az átadó ünnepség után lapunk a háromtagú zsűri tagjai közül Bolyky Zoltán karmestert kérdezte a zsűri munkájáról, az értékelés menetéről, melyet az alábbiakban most közre is adunk:
H.H:A zsűri milyen szempontok alapján végezte munkáját?
B.Z: Vimmer Erika, Bánfi Balázs és jómagam Wenzon Gusztávtól, a fesztivál szervezőitől hosszú évek óta kapunk meghívást erre a fesztiválra, hogy a növendékek előadásait értékeljük. Mind a hárman picit más szempontokkal érkezünk ide, de aspektusaink előnyös módon érnek össze egy végleges szempontrendszerré. Célunk mindenképpen az, hogy a zenetanulás terén a gyermekek motivációját továbbra is fenntartsuk, így pozitív megközelítéssel mondtuk el szakmai véleményünket. Mindvégig arra törekedtünk, hogy minden résztvevő érezze azt, hogy produkciójára külön-külön odafigyeltünk. Ezért is találtuk ki ezt a sávos (bronz-ezüst-arany) megoldást ellentétben a szakmai versenyekkel. Az idei évben nagyon erős volt a mezőny, ezért bronzot nem is osztottunk, csak ezüstöket és aranyakat, illetve egy kiemelt arany is átadásra került. Azt gondolom, hogy mivel ebben a díjazási rendszerben bárhányan kaphatnak azonos fokozatot, így mindenki örömmel térhet vissza otthonába a zene szeretetével.
A fokozatok elbírálásánál természetesen megpróbáljuk figyelembe venni a gyermekek eltérő életkorát, hiszen tisztában vagyunk a kisebbek kezdeti tudásával, ugyanakkor az idősebbektől többet elvárhatunk. Azt is tudjuk, hogy a középiskolásoknak mennyire nehéz összeegyeztetniük a kamarazenei órákat közismereti tárgyaikkal, elfoglaltságaikkal. A zeneiskolai tanulásban elengedhetetlen a kitartó részvétel, sajnos az életkor előrehaladtával egyre inkább lemorzsolódnak. A mi feladatunk, hogy a kezdeti lendületből fakadó motivációt folyamatosan segítsük akár a középiskola mellett is. Mozgalmas világunkban külön értéknek számít, ha a gyerekek, pedagógusok rengeteg teendőjük mellett külön időt szánnak a közös próbákra, azok összeegyeztetésére.
H.H: Milyen zenei aspektusok érvényesülnek a zsűrinél?
B.Z: Amitől egy produkció kiemelkedővé válhat a többiekéhez képest, ha például a szereplők a művek előadása során együtt „lélegeznek”, s a zenedarabok tagolását közösen valósítják meg. Az egymásra figyelés, a dinamikai ívek megfelelő megszólaltatása szintén mérvadó faktorok az értékelésnél. Vannak érdekes, de akadnak monotonabban elhangzó produkciók is. A zenei megfogalmazások kivitelezései; például hogy együtt indult az akkord, hogy az intonációban történt-e összehangolódás, hogy szép tisztán csendülnek fel a harmóniák, mind fontosak. Lényegesek az úgynevezett funkcióváltozások, hogy mindenki a saját fő – vagy mellékszerepével tisztában legyen. Külön örülünk, ha megjelenik a tekintetkontaktus is, s nemcsak mereven a kottából játszanak.
H.H: Milyen hangszer összeállításokkal szoktak indulni a fesztivál során?
B.Z: Négykezeseket, vonós darabokat, zongorakísérettel előadott szóló műveket minden évben nagy számban hallgathat a közönség. A fúvósok, és gitárosok is szokták magukat képviseltetni, de idén nem igazán találkoztunk velük. A hangszer összeállítás nem szerepelhet a pontozásban szempontként, azt mindig adottságnak tekintjük. Viszont emellett érdekes az is, hogy a zeneiskolások részére nagyon sok átirat készült, amelyeknek eredménye gyakran az lesz, hogy az átírt előadott változat hangulatában különbözik az eredeti verziótól. Azt tanácsolom az előadóknak, hogy ilyenkor érdemes lenne az eredeti művet akár videómegosztóról is meghallgatniuk, hogy a mű eredeti karaktere szólalhasson meg újra.
Elmondható, hogy ez a fesztivál is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek rutinos szereplési gyakorlatra, tapasztalatra tegyenek szert, de a más versenyekre, koncertekre való felkészülésben is segít. Egy jó mentor, egy megfelelő tanár sokat tud adni növendékének lélektani és szakmai aspektusból is, hogy a tanuló tudását a lehető legjobban tudja prezentálni, mindenféle lámpaláz ellenére. Az igényesség, az önbizalom, a háttér elengedhetetlen egy remek előadás megvalósulásához. Ezért is adtunk emléklapot és desszertet a pedagógusok számára is, mert értékeljük azt a plusz energia befektetésüket, amely által lehetővé vált, hogy mi ma itt együtt lehettünk.
Kíváncsiak voltunk az esemény hagyományaira is, így a zsűri után a fesztivál főszervezőjéhez, Wenzon Gusztávhoz fordultunk, – aki az évek során áldozatos munkájával az alkalmak minél igényesebb lebonyolításáért felel -, hogy mondja el a fesztivál múltját, ötletét:
W.G: Még a kilencvenes években egy biztosítócégnél dolgozó ismerős keresett meg bennünket, s felajánlotta, hogy reklámköltségükből szervezhetünk gyerekeknek koncertet. Bartha Emőke, a Járdányi Pál Zeneiskola akkori igazgatójával felmerült bennünk hogy szólókoncert, illetve klasszikus zenei verseny helyett inkább kamarazene fesztivált rendezzünk, mert az együttzenélés öröme fontos közösségünk számára.
Az első fesztiválok még a Petőfi Művelődési Központban kerültek megszervezésre, akkor még a zsűriben Mező Laci bácsi, Bánfalvi Béla értékelte a gyerekeket. Mindig azt a célt tűztük ki, hogy minél jobban megszeressék a gyerekek a zenélést, együttzenélést. Ne csak az iskolai tanórák keretében tanuljanak, hanem a családban is fejlődjenek a zenei nevelés terén. Mindig mosolygunk, amikor testvéreket látunk előadni. Általánosságban a fesztiválon a gyerekek hozzátartozói, barátai hallgatják meg a darabokat. Idén ünnepeljük a 25. fesztivált. A Covid miatt csak egy-két alkalommal maradt el, hiszen azokban az években hivatalosan nem lehetett koncertet közintézményekben a járvány miatt tartani. Most 23 gyerek jelentkezett, de sajnos néhányan meg is betegedtek. Jó lenne azt a fénykort visszavarázsolni, amelyben még 110 gyermek vett részt… Nem reménytelen, ezért is munkálkodunk. Fő kitételünket pedig szeretnénk megőrizni, mely szerint zeneiskolásokhoz szólunk, egyfajta minőségi színvonalat képviselve.
A szervezők és lapunk nevében örömünkre szolgált, hogy láthattuk és meghallgathattuk a kerületünkben tanuló zeneiskolásokat. Bátorításul kívánunk nekik, s tanáraiknak megannyi boldogságforrást, mert a jó és a felemelő zene a nemes lélek ajándéka.
A Hidegkúti Hírek főszerkesztője, művészetfilozófus vagyok. Phd-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, operák etikai tartalmának vizsgálatára dolgoztam ki metodikai módszert.