Azon a Magyar Nemzet (2022. január 4. kedd és január 7. péntek) számaiban megjelent írásokból szemléztem, amelyek az amerikai eseményekkel voltak kapcsolatosak.
Az aktualitást az adta, hogy egy évvel ezelőtt volt január 6-án a Capitolium „ostroma”, és a volt elnök abból az alkalomból, idén üzenetet kívánt „küldeni híveinek” tervezett sajtótájékoztatóján. S amely
végül elmaradt, a volt elnök az eseményeket vizsgáló, Január Hatodika nevet viselő bizottság hamis vádjaira és feszültségkeltésére hivatkozva mondta le a rendezvényt.
Nem így tett az utód, Biden elnök, ahogy azt a Magyar Nemzet (2022. január 20., csütörtök) számában olvashatjuk, a történet folytatásáról Topolánszky Ádám tollából. „Biden kikelt magából Atlantában, Amerika legszánalmasabb és legeredménytelenebb elnöki ciklusa immár a végéhez közeledik” c. írásban az olvasható, hogy
immár belföldi fenyegetést látnak az általuk definiált demokrácia ellen, amely belső fenyegetést ők a 2021. január 6-i capitoliumi ostrom továbbgerjesztéseként értelmeznek
De a továbbiakban sem hiszünk a szemünknek, amikor belemélyedünk az elbeszélő műfajban íródott tudósításban;
Az elnök és stábja nem kevesebbet állít, mint hogy a törvénytisztelő és jogkövető Donald Trump mellett álló állampolgárok (mintegy százmilliónyian) és a republikánusok rasszisták, mert nem engedik a tömeges választói csalást a demokraták által intézményesíteni. A vitát (k-szerk.) tárgyát lényegében az képezi, hogy a szavazóknak szükséges-e bemutatni egy fényképes szavazói igazolványt vagy sem
A cikk nem kevés izgalmat tartogat továbbra is számunkra, mivel Biden „helyzetelemzésében” többek között az áll, hogy nemsokára, – ha ő hagyná, de ő nem hagyja – akkor
a demokrácia és az autokrácia között kell választania az amerikai népnek,…. a fény és a sötétség, valamint az igazság és az igazságtalanság között.” Mindezt pedig így kommentálják a republikánus vezető politikusok: „Micsoda demagógia és hazug beszéd ez.
Mindehhez Topolánszky is hozzáteszi saját kommentjét is:
Az elnök ezzel a beszédével immár végképp túlfeszítette a húrt, mint ahogy az őt támogató szervilis balliberális média is
A republikánusok végső konklúziója sem békülékeny;
ezen a hazug és durva kommunikáción, amit az elnök és támogatói az amerikai nép patrióta oldala ellen folytatnak, talán még a Pravda egykori szerkesztői is elpirulnának
Szóval mondhatnánk „áll a bál”, ha felszínesen állnánk mi is ehhez az egészhez. Ha a sorokat tovább olvasva nem gondolkodnánk el azon, hogy milyen nagy baj lehet odaát……Több, mint kardcsörtetés vette kezdetét, mivel;
Biden atlantai beszéde nem fogja az ötvenkét szenátort meghátrálásra késztetni, akik ellenzik az új föderatív szavazóijogkör-bővítést”. S már „Ötvenen ezek közül republikánusok és ketten demokraták” is. Valamint, hogy „Biden szerint tehát ötvenkét rasszista szenátor lenne Washingtonban a száz közül? A színfalak mögött azonban nem erről van szó, mondják bennfentes szakértők. Mindez csak terelés”.– folytatja Topolánszky az elbeszélő műfajban íródott tudósítását Bidenről,……. „Azaz köntörfalaz, mellébeszél, ködösít és süketel.
Ezen a héten az M5 televíziós csatornán egy bájos, romantikus francia filmet láttam Drágaságom címmel.
A történet végig szórakoztató és könnyed egészen odáig, amíg a női és férfi szereplők egymást és magukat is megpróbálják becsapni, megcsalni, de amikor mindez, mármint a megcsalattatás (műveltető – szenvedő gyökerű) érezhetően kölcsönösen visszahat az elkövetőkre, azaz mindettől mindketten még szenvedni is kezdenek, akkor bizony az már kezd látszódni, hogy drámába fordul az egész történet. („A félénk Jean (Gad Elmaleh) felszolgáló egy nagy hotelben. Iréne (Audrey Tautou), egy kalandornő véletlenül milliárdosnak nézi, és ráveti magát. Amikor azonban rájön az igazságra, hamar faképnél hagyja a férfit. A szerelmes Jean mindent bevet, hogy megtalálja, mígnem a Cote d’Azur-ön akad Irénere. Hamarosan azonban minden pénzét elveszti és egy számára egyébként kedves munkára kényszerül: selyemfiúnak szegődik. Új állása felkelti Iréne érdeklődését, míg végül a társaságát is elfogadja. Segíti, tanácsokkal látja el és bár magának sem ismeri be, de egyre közelebb kerül Jeanhoz.” Port.hu) A rendező egy rövid képsor erejéig azt ábrázolja, hogy a zenés összejövetel mindegyik résztvevője, – akik a két főszereplővel már korábban bármilyen vagy akármilyen, felszínes vagy éppen mélyebb kapcsolatba kerültek korábban, – „megfertőződött”. A fogalom megértéséhez, átérzéséhez a vírus, a mutáns mechanizmusának analógiájára gondolva jutunk el miszerint; a mutáns bennünket megfertőz, egyidejűleg fejlődik ki bennünk, majd az agresszívabb variáns már a mellettünk állót is megbetegíti. Első hullám, második, harmadik, és ki tudja még hányadik… Így aztán többszörösen hat vissza egyaránt miránk, az „elkövetőkre”…….
A képsor szinte „kimerevedik”; a szereplők tudják, hogy immár mindenki megcsalta a másikat. Megcsalták magukat és egymást. Sőt, azzal is tisztában vannak, hogy ez továbbra is így fog folytatódni, valamint ráadásul mindez ellen semmit sem fognak tenni. A „képi kifejezés” egy pillanatra drámai lesz, a rendező az arcokon láttatni engedi mindazt, hogy ezen „meghalt világ” milyen, azaz milyen a befagyott, megfagyott emberi kapcsolatok világa. Szerencsére a tiszta érzelem és értelem legyőzi a racionális valóságot, s a történet nagyon szépen, feloldottan fejeződik be.
De térjünk vissza az amerikai valósághoz, s bizakodjunk, hogy kis hazánk messze van Amerikától, és messze lesz a választások után is…. Mert, hogyan is folytatódik Topolánszky beszámolója, írása;
Így az elnök és kabinetvezetői a végső fegyverhez nyúltak, amely átmenetileg elterelheti a figyelmet a sorozatos baklövéseikről,……..Az Atlantában elhangzott gyűlöletbeszéd ennek kicsúcsosodása volt. A megosztó politika soha nem segíti egy ország felemelkedését. Így Biden ezzel a politikával csak veszíthet. Mind rövidtávon, mind hosszú távon. De akkor vajon mit szeretnének a háttéremberek? Polgárháborút?
Nem képesek megvárni, amíg a fehér európai lakosság 2050-re végleg kisebbségbe szorul, és akkor úgyis ők fogják diktálni az iramot? Erősen úgy tűnik, hogy Biden feladta, és beletörődött az egyciklusos elnöki periódus végigszenvedésének időszakába. Eddigi politikája végzetesen megosztó, szinte semmi pozitív vagy felemelő nincs benne. Furcsa módon ugyanezt a sehová nem vezető, megosztó politikát követi a magyar baloldal is.
Majd befejezésként;
Idén novemberben az előrejelzések szerint a republikánusok a törvényhozás mindkét házában többséget fognak szerezni.” – írja a szerző, valamint értékelést is adva zárja sorait, imigyen; „És ezzel megerősödhet bennünk az a remény, hogy az amerikai elnök megosztó politikája és az amerikai történelem egyik legszánalmasabb és legeredménytelenebb elnöki ciklusa immár a végéhez közeledik.
Amelyből a szemlézést végeztük, annak a publicisztikának szerzője Topolánszky Ádám amerikai köztisztviselő, publicista volt.
