Az Alaptörvény nem alkotmány
Róna Péter „Az Alaptörvény nem alkotmány” című írásában (Publicisztika – LXV évfolyam 47. szám 2021.11.26.) többek között a következőket írja:
…alkotmány, ami a hatalom legitimitását hivatott szavatolni, nem jöhet létre szerződés nélkül, amelyben a szerződő felek, egyik oldalról a nép, a másikról a hatalom, megállapodnak a hatalom megszerzésének és gyakorlásának feltételeiről. A fentiek alapján többről, sokkal többről van szó, mint a hatalom »kizárólagos birtoklásáról«. Arról, hogy társadalmi szerződés nélkül nem csak nem lehet a hatalmat kizárólagosan birtokolni, de szert sem lehet rá tenni.
Ez a fejtegetés ezer sebből vérzik. Nézzük, miért is!
Először is van „a nép, az Isten adta nép” (Petőfi Sándor). Másodszor van egy, a néptől független hatalom. Ez a legitimációval még nem rendelkező hatalom akkor válik legitimmé, ha szerződést köt a néppel. De viszont szerződni, csak kizárólag legitim hatalom szerződhet a néppel, amihez viszont éppen az a szerződés kéne, ami még nincs megkötve. Ugyanis ha illegitim hatalom köt szerződést a néppel, az az egyik felet sem kötelezi semmire sem. (Most harapott a kutya a saját farkába!)
Az már csak hab ezen a „tortán”, hogy a szerződéskor a népet képviselő, a nép nevében aláíró személy legitimitása honnan is származik ebben a „konstrukcióban”? És ugyanezt a kérdést feltehetjük a hatalom vonatkozásában is.
Ezzel az egész további Róna Péter írás alapját rengettük meg, az egész további okfejtés kártyavárként omlik össze, és visszahull a szerzője fejére.
Innentől kezdve teljesen értelmetlen azon polemizálni, hogy az Alaptörvény miért is az első? (Természetesen azért, mert nem volt nulladik!) Az Alaptörvény az alkotmány szerepét tölti be a hazai jogrendszerben, ugyanúgy mint ahogy például az USA-ban a FED tölti be az Amerikai Jegybank szerepét. Mivel Róna Péter nem kérdőjelezi meg a FED szerepét, ugyanúgy nincs erkölcsi alapja annak sem, hogy vitatja az Alaptörvény alkotmány szerepét betöltő voltát. Nem a szó, nem a megnevezés a lényeg, hanem az amit megvalósít. És még attól sem lesz Róna Péternek igaza, hogy ha Marxot idézi.
Elemezzük ezek után a következőket:
az 1944 előtti »történeti alkotmány« … olyan törvényekre támaszkodott, amelyek a hagyományokkal megszilárdított közmegegyezésre épültek”. „Ha minden jogszerűen megválasztott Országgyűlés egyaránt szuverén, milyen alapon korlátozza egy korábbi kétharmados Országgyűlés, egy későbbi, csak egyszerű többséggel rendelkező Országgyűlés szuverenitását kétharmados törvényekkel?
Tökéletes közmegegyezés olyan ritka, mint a fehér holló. Azt az esetek legnagyobb részében csak megközelíteni lehet, hol jobban, hol kevésbé. Vajon Róna Péter szerint a feles többségű parlament miért aspirálhat jobban a közmegegyezésre, mint a kétharmados? A kétharmadosságnak éppen az az értelme, hogy ne legyen egy minimális többséggel rendelkező Országgyűlésnek lehetősége úgy tennie, mintha erős felhatalmazás állna mögötte. Ezért nem nyúlt ehhez a kérdéskörhöz az első Orbán-kormány, mert ugyanis 1998-ban csak 51.56%-os volt a parlamenti többsége.
Civilizáció és nemzetállam
Térjünk most át Róna Péter Civilizáció és nemzetállam című írására (Publicisztika LXVI évf. 2. szám, 2022.01.14.). Ebben a szerző kifejti, hogy
2011-ben a nemzetállam … elvesztette hitelét.” „felváltja … a civilizációs közös nevező”, „a legfejlettebb nyugat-európai országok hajlamosak a nemzeti identitás helyettesítésére a civilizációs közösséggel.
Ebből a kiindulópontból igyekszik a szerző igazolni azt, hogy az „Alaptörvény” … „megalkotásában és jóváhagyásában az ellenzék nem vett részt”. Ez tárgyi tévedés! Javaslom Róna Péternek, hogy tekintse át az ide vonatkozó parlamenti felszólalásokat tartalmazó jegyzőkönyveket. Ami pedig ezen okfejtés fundamentumát jelentő tétellel kapcsolatban, mely szerint a „nemzeti identitás” fogalmát „a haladók” a „civilizációs közösség” eszméjével helyettesítik, „haladják meg”, pusztán csak annyit jegyzek meg, hogy a történelem során előbb léteztek már különféle civilizációk, és utóbb jöttek létre a város-, majd a nemzetállamok. Az semmiképpen sem nevezhető „fejlődésnek”, „haladásnak”, ha visszatérünk a múltba, legfeljebb visszafejlődésnek!
Mitől alkotmány egy iromány
Vegyük most vizsgálat tárgyává Róna Péter: Mitől alkotmány egy iromány című írását (Publicisztika LXV. évf. 28. szám, 2021.07.16.) Meghatározni egy fogalmat a logika szabályai szerint úgy kell, hogy megadjuk a fogalmak hierarchia-rendszerében az adott fogalomnál eggyel tágabb („felette lévő”) fogalmat, majd meghatározzuk, hogy ezt az adott fogalmat, a vele egy csoportba tartózó többi fogalomtól mi is az, ami megkülönbözteti.
Annak érdekében, hogy ez közérthetőbb legyen, vegyünk egy példát. Mondjuk meg kívánjuk határozni, hogy mi az alma. Ezt úgy végezzük, hogy megadunk az almánál eggyel tágabb körbe tartozó fogalmat, (mely jelen esetben a „gyümölcs”), majd kifejtjük, hogy az alma miben tér el a vele egy csoportba tartozó többi gyümölcstől.
A szerző a témáról úgy fejti ki a véleményét, hogy nem képes meghatározni az alkotmány fogalmát, adós marad a fogalom definíciójával, e helyett csak annak az általa vélt differencia specifikáit adja meg 5 pontban.
Ezért most pótoljuk ezt a hiányosságot, idézve a Wikipédia ide vonatkozó részét.
Alkotmány alatt … a társadalom működésével kapcsolatos érdekek és célok, az állam belső szabályozására, és külkapcsolatára vonatkozó alapelvek, a jogforrási rangsor csúcsán elhelyezkedő, egy alaptörvényben megjelenő összességét értjük. … Létrejöhet a társadalmi csoportok, különböző térségek, nemzeti közösségek érdekszövetsége alapján, vagy a központi hatalom által. Megnevezése a világban legelterjedtebb kartális alkotmányokhoz kapcsolható, de átvitt értelemben, visszavetített fogalomként használatos a korábbi történeti alkotmányokra is. Alkotmány, alkotmánytörvény, alaptörvény, konstitúció, charta néven jelenik meg. Magyarország alkotmányának 2011.12.31-ig hatályos elnevezése az »Alkotmány« volt, ezt váltotta 2012.01.01-től az »Alaptörvény« elnevezés.
Nézzük most pontról pontra a Róna Péter 5 ismérvét, melyek általában elemei szerinte a nyugati alkotmányoknak, (bár azt is hozzá teszi, hogy ezek nem mindegyike található meg az összes nyugati alkotmányban.)
1.) Róna Péter szerint „Az alkotmány a hatalmat, a törvények és jogszabályok pedig a társadalmat hivatottak szabályozni.” Ez alapvető koncepcionális tévedés! (Ha precízebb vagyok, akkor ez egy ordenáré „csúsztatás”.) Az alkotmány vonatkozik ugyanúgy mind a hatalomra, mind minden magyar állampolgárra. Senki sem vonhatja ki magát alóla. A „jogforrási rangsor csúcsán helyezkedik el”. Ha az alkotmány csak a hatalom számára lenne kötelem, de nem vonatkozna az minden magyar emberre, az maga lenne a káosz, az anarchia a renddel szemben.
2.) A szerző kifejti, hogy „nem lehet alkotmányozni a nemzet részvétele, beleegyezése és jóváhagyása nélkül”. Csakhogy a nép a jogait a polgári demokráciákban a választott képviselői útján gyakorolja az Országgyűlésben. A Parlament csak a benyújtott javaslatokat veheti napirendjére, csak azokat tárgyalhatja meg. Természetesen minden parlamenti pártnak joga van ebben részt venni, és ebből ki is maradni. Az Alaptörvény parlamenti vitájának napirendre tűzése előtt jóval a kormánypártok (FIDESZ, KDNP) felkérték az ellenzéket (MSZP, LMP, JOBBIK), hogy dolgozzanak ki saját alaptörvény-koncepciót annak érdekében, hogy azokat is meg lehessen vitatni, a kormánypártoké mellett. Ez nem történt meg. Az Országgyűlés 2011.03.22 és 04.18 között 9 parlamenti vitanapon foglalkozott a kérdéssel. Az MSZP és az LMP saját döntése folytán nem vett részt ebben. A Jobbik annak előrebocsájtásával ugyan részt vett a vitában, kifejtve részletesen a saját álláspontját, hogy már az első vitanap elején közölte, a kormánypárti javaslat ellen fog voksolni. Ilyen előzmények után az Országgyűlés asztalára két határozati javaslat került. Az egyiket a kormány, a másikat Szili Katalin független országgyűlési képviselő (egykori szocialista házelnök) terjesztette be. A végszavazáson az Országgyűlés a kormánypártok – módosításokkal korrigált – javaslatát fogadta el, 2/3-os többséggel.
Ezért etikátlan arra hivatkozni Róna Péter részéről, hogy a nemzet részvételére nem került sor ebben a folyamatban. „Nem lehet Katit táncba vinni, ha ő nem akarja”! Az MSZP-és és LMP-és képviselőknek a saját választóik felé kell elszámolni azzal a ténnyel, hogy ebben a kérdésben miért is nem képviselték őket.
3.) Róna Péter szerint
alkotmányt csak a nemzet jóváhagyásával lehet módosítani. .. Mivel az alkotmány szerződés a társadalom és a hatalom között, annak egyoldalú módosítása a hatalom részéről kizárt.
Minekutána az előző két pontban kifejtettük, hogy miért tarthatatlan a szerző által bevezetett alkotmány-, és alaptörvény-fogalom, illetve miért etikátlan a nemzet jóváhagyásának hiányára hivatkozni ebben a folyamatban, ezekkel a módosításokra vonatkozó állítások is cáfolva lettek.
4.) A szerző szerint
mivel a nemzet polgárai egyenjogúak, nem lehet olyan törvényt bevezetni, amely nagyobb súlyt ad az egyik szavazatnak, mint a másiknak.
Kérem szépen, „mit is keres a csizma az asztalon?” A magyar törvényeket a magyar Országgyűlésben a magyar parlamenti képviselők hozzák. Minden leadott szavazat egyenrangú, és azonos „helyi-értékű”. Ezért ez a pont értelmetlen. Kizárólag arra alkalmas, hogy a kellően nem tájékozott személyben olyan gyanút ültessen el, ami valójában természetesen nincs.
5.) Róna Péter szerint
minden megválasztott országgyűlés szuverenitása egyenrangú, ezért egyik sem korlátozhatja utódai szuverenitását, így például nem írhatja elő, hogy egy általa kétharmados többséggel meghozott törvényt bármelyik utódja milyen feltételek teljesítésével módosíthat.
Arra, hogy az Alaptörvényt ne lehessen csak 2/3-os többség esetén újrafogalmazni, az erkölcsi alapot az teremti meg, hogy az első Orbán kormány, amikor nem volt meg a 2/3-os többsége, csak ennél kevesebb, és bár kétség sem férhetett ennek az országgyűlésnek sem a szuverenitásához, mégsem nyúlt az Alkotmány kérdésköréhez.
Most jutottunk el az Róna Péter eszmefuttatásának azon részéhez, mellyel teljes mértékben egyet lehet érteni. Nevezetesen, hogy a magyar Alaptörvény a fenti kritériumok egyikének sem felel meg. De mivel ezeket pontról pontra megcáfoltuk, ez nem az Alaptörvény hiányossága, hanem erénye. Vegyük ezeket is a rend kedvéért sorra, alkalmazva a gondolatmenetben használt jelölési módokat.
a.) „Nem a nemzet adja a felhatalmazást a hatalomnak, hanem maga a hatalom hatalmazza fel önmagát”. Csakhogy polgári demokráciákban az Országgyűlés hatalma a népszuverenitáson alapszik. A nép a hatalmát a szabad választásokon Parlamentbe juttatott képviselői útján gyakorolja. Tehát valótlan az az állítás, mely szerint „a hatalom hatalmazza fel önmagát”!
b.) Ezen pont állításai részekre bontva vizsgálandók.
ba.) „A nemzet nem vett részt az Alaptörvény megalkotásában”. Az Alaptörvény megalkotásában a nemzet választott (2/3-os többséggel megválasztott!) képviselői útján vett részt. Ennek kifejtése részletesen a 2.) pontban már megtörtént, ezért felesleges lenne az ott mondottakat megismételni. …
bb.) „annak bevezetését semmilyen formában sem hagyta jóvá”. Ez egy szemen szedet hazugság! 2011.04.18-án a magyar Országgyűlésben a végszavazáson az Alaptörvényt a Parlament 2/3-os többséggel fogadta el.
bc.)Tehát szó sincs a „nemzet kihagyásáról”.
bd.) „Az Országgyűlés megszavazza azt az Alaptörvényt, amely az … Országgyűlést hozza létre”. Ez a megállapítás a szerző ezen témában való teljes tájékozatlanságáról tesz tanúbizonyságot. „Miért beszél arabúsul, aki nem tud arabúsul?” Az Országgyűlés nem az Alaptörvény okán létezik, hiszen jó pár Országgyűlés a korábbiakban is már akkor létezett, amikor az Alaptörvénynek még híre-hamva sem volt! Ez a megállapítás nem kíván minősítést, mert minősíthetetlen!
be.) „ami (mármint Országgyűlés, megjegyzés »Gallicustól«) nem is létezett, amikor az az Alaptörvényt megszavazta”. Teljes tudatlanság Róna Péter részéről! Az az Országgyűlés, amely az Alaptörvényt 2011.04.18-án megszavazta a magyarországi rendszerváltás utáni hatodik választáson „született” meg, az akkor még kétfordulós rendszer eredményeképpen, (2010. 04.11. és 04.25.) Tehát egy éve és 3 napja volt már hivatalban ez az összetételű Parlament.
c.) „Az Alaptörvény egyenesen tiltja a népszavazás elrendelését az Alaptörvény módosításáról, szó szerint megtiltja a nemzet részvételét az alkotmányozás folyamatában.” Az Alaptörvényt nem népszavazáson kell „jóváhagyatni”, mert ez szakkérdés. És igaz ugyan, hogy Magyarország jószerivel például mintegy 10 millió futballszakértő országa, azonban jelen eset más kérdés.
Az állampolgárok az általuk szabad választásokon megválasztott, őket képviselő parlamenti képviselők útján juttatják kifejezésre a nemzet akaratát. Erről szól a parlamenti képviseleti demokrácia, ahol a többség akarata érvényesül, még akkor is, ha ez a kisebbségnek nem szimpatikus, mely minoritás a néppel, a nemzettel „takarózva” akarna diktálni a többségnek.
d.) „Az Alaptörvény lehetőséget ad olyan választási törvény bevezetésére, amely alapján a hatalom birtokosaira leadott szavazatok a hatalmon kívülállókra leadottak másfélszeresét, vagy még annál is nagyobb hányadát éri”. Ezt az állítást Róna Péter semmivel sem támasztja alá, semmivel sem bizonyítja. Nem véletlenül! Jelen gondolat ugyanúgy nem ér egy fabatkát sem, mintha valaki az ellenkezője mellett teszi le a voksát, mondván: a többségre leadott szavazatok egy része is a kisebbségi szavazatok számát növeli. Mindkettő egyforma badarság. (Utalok itt Tordai Bence számára íródott, a magyar választási rendszer kapcsán megfogalmazott eszmefuttatásomra. Ennek lényege az, hogy amennyiben Magyarországon olyan lenne a választási rendszer, mint Nagy-Britanniában, akkor a FIDESZ-nek a legutóbbi választásokon nem 2/3-os, hanem 4/5-ös többsége lett volna!)
e.) „Minden olyan Országgyűlés, … amelyik nem rendelkezik 2/3-os többséggel, csonkított szuverenitással bír a korábbi 2/3-os többséggel szemben.” Nosza rajta, tessék elnyerni a választók 2/3-ának bizalmát. És addig? Addig várni kell. De csak akkor, ha az ellenzék egy része nem szavaz együtt a többséggel, mert ha igen, akkor így is szert lehet tenni 2/3-ra. Ez a FIDESZ-nek nem adatott meg ritka kivételtől eltekintve soha sem. Ezért megvárta, amíg annyira elnyeri a választók bizalmát, hogy az ellenzék támogatása nélkül is meg lett a 2/3-a. Addig az ő szuverenitása is korlátozott volt!
Ami pedig a Ft Euróra cserélésének kérdését illeti, az éppen kivitelezhető is lehet egy feles többségű Parlament esetében is, ha az ellenzék egy része is az ügy mellé áll. „Csak” őket kell meggyőzni, ennyi az egész.
Az iromány, amelyet a hatalom Alaptörvénynek nevez, nem tekinthető alkotmánynak, mert nem felel meg a demokratikus alkotmány általánosan elismert és alkalmazott ismérveinek
írja Róna Péter
Csakhogy jelen írás tételesen cáfolja ezen 5 ismérv mindegyikét. Akkor ha Róna Péter tarsolyában nincs egyéb, mint a fentebb felsoroltak, akkor jelen állás szerint leszögezhető (mivel az állításai tarthatatlanok!), hogy az Alaptörvény Magyarország alkotmánya. Q.E.D. (qoud erat demonstrandum, azaz ez volt bizonyítandó).
Térjünk most át ezek után a Róna Péter szerinti teendőkre:
1.) „Tudatosítani kell a magyar társadalomban, hogy nincs alkotmány a nemzet jóváhagyása nélkül, hogy az alkotmányt nem a hatalom, hanem a nép írja”. Naivság (és most nagyon jóindulatú vagyok, hogy csak ezt kifejezést használom) azt feltételezni, hogy 10 millió magyar mind egyet fog érteni. Ha reálisan gondolkozunk, akkor tudjuk, hogy egy elképzelésnek lesznek támogatói és ellenzői egyaránt, hiszen nem vagyunk egyformák. Ebből következik, hogy a két tábor közti arány sohasem lesz 1:0, hanem valamilyen tört szám. És itt a választóvíz az, hogy az arány legalább 2/3 – 1/3. Ez már valóban egy erős felhatalmazást fejez ki. A nép pedig nem ír semmiféle alkotmányt, nem ír semmiféle jogszabályt, mert erre hivatottak a szakemberek, a jogászok.
2.) Ezen pont ellentmond az elsőnek, ahol még a nép, itt viszont már a jogtudós a főszereplő, az alkotmány megfogalmazója. (És ez az egyetlen, amiben Róna Péternek igaza is van!!!) Csak viszont akkor mire is volt jó minden előbbi okfejtése?
3.) „Az alkotmánytervet a civil szervezetek bevonásával a lehető legszélesebb körű társadalmi vitára kell bocsátani és a vita alatt leggyakrabban elhangzottak figyelembevételével véglegesíteni” Róna Péter szerint. Csakhogy sem a civil szervezet, sem a társadalom nem jogtudós. A szocializmus idején volt egy jelszó: cipőt a cipőboltból. (Az más kérdés, hogy a cipőboltban nem volt cipő kapható.) De mondhatom másképpen is: „suszter maradjon a kaptafájánál”. És ide kívánkozik még egy másik megjegyzés is. Azért mert sokan mondanak valamit, attól még nem lesz (feltétel nélkül, minden körülmények között!) igazuk is. Ez csak egy többségi vélemény, ami lehet igaz, és lehet téves is.
4.) Róna Péter szerint „az ellenzéki pártoknak meg kell ígérniük, hogy ha megnyerik a 2022-es választást, az így létrejött alkotmánytervet azonnal népszavazásra bocsájtják”. Na ez az a pont, ahol Marx szavaival élve (amit ő a hegeli dialektikával kapcsolatban mondott) „a fejéről a talpára kell állítani” a dolgot. A jelenlegi ellenzéknek nem a választások után kell kiteríteni a lapjait a tekintetben, hogy milyen alkotmányt szeretne, hanem előtte. Csak ekkor dönthetnek az emberek felelősségteljesen, hogy ezeket az embereket a hatalomba akarják-e engedni, vagy sem. Csak a nyílt kártyákkal való játék a fair.
5.) Róna Péter azt gondolja, hogy „a választás előtt az ellenzéknek meg kell neveznie azokat az Alaptörvényben szereplő cikkelyeket, amelyek visszavonása nélkül az ország nem lenne kormányozható, majd a választás után azokat vissza kell vonni.” No de kérem, itt hol van az ezt megelőző társadalmi vita, a civil szervezetek véleménye, stb., stb. konszenzusról már nem is beszélve! Itt már csak az ellenzék számít, a nemzet egésze és annak egysége nem?
„Hazánk politikai, gazdasági és társadalmi vergődése” csak Róna Péter vízióiban létezik. A nemzetközi hitelminősítő intézetek ezt egészen másképpen látják. Ennek köszönhetőek a folyamatos, stabil felminősítéseik.
Nem igaz az – a szerző állításával ellentétben –, hogy „nekünk sohasem volt a nemzet támogatását élvező alkotmányunk”.
Hiszen ezen állítás tételes cáfolata jelen írásom!
Epilógus
„Sohasem hazudnak annyit, mint választás előtt, háború alatt és vadászat után”
Bismarck
