A pedagógus feladata a tanítás és a nevelés. Kívánatos (lenne!), hogy példaképül is szolgáljon a tanítványai számára a „nemzet napszámosa”. Ehhez a megfelelő eszközöket biztosítani kell a számára. És ebbe a körbe bele kéne tartoznia annak is, hogy legyenek eszközei a „zsák bolhák” között rendet tartani. A pedagógus ehhez a maga részéről a hivatástudatot, a tehetségét, tudását, a gyerekek szeretetét teheti hozzá.
Az a tüntetéssorozat, ami mostanság zajlik a „sztrájk alapjog” mottóval vette kezdetét. Természetesen a magyar Alaptörvény biztosítja a sztrájkjogot, de mindennel lehet élni, és visszaélni. Van jogszerű és van jogszerűtlen sztrájk is. Jogszerű, ha azt előre bejelentik és ha a minimum feltételekről gondoskodnak. Eme kritériumoknak a Kölcsey Gimnázium igazgatóhelyettese nem tett eleget amikor sztrájkot szervezett, ezért bocsátották el.
Ezen írás apropója az a tény, hogy ez a „hullám” elérte a kerületünket is, 2022.10.27.-én a Margit körúton volt az „aktuális élő lánc” reggel 8 órakor, nagyjából 1 kilométer hosszan a Széll Kálmán térig terjedő szakaszon. A Budai Ferences templom oldalán lévő járdán álltak a kiskorú, zömében 10-15 év közötti korcsoportú gyerekek, egymástól kb. 1 méter távolságra. Ez azt jelenti, hogy a résztvevők száma nagyjából 1000/1=1000 diák volt. Köztük mintegy 30 méterenként előfordult egy-egy felnőtt is, vagyis az ő számuk közelítőleg 1500/30=50. Táblák is adódtak, amiről a szemlélődő megtudhatta, hogy honnan jöttek ezek a nebulók: Toldi, Kodály, stb. Volt gyerek, akin látszott, hogy igen csak kelletlenül ácsorog ott, de akadtak olyanok is akik „élvezték a balhét”. Örültek, hogy ez van suli helyett. Egy duci 11 év körüli srác lelkesen lobogtatott egy A/4-es lapot, azzal a felirattal, hogy „dudálj”. (Bár ezt értelem szerűen felszólításnak szánták, de a szó végéről lemaradt a felkiáltójel!) És valóban a forgalomban résztvevő autósok között akadtak vagy hárman is, akik meg is fogadták ezt. Azt nyilván ez a fiúcska nem tudta, hogy olyasmire biztatja a gépkocsivezetőket, ami a KRESZ szerint Budapesten az adott szituációban tilos. (Hangjelzést adni csak balesetveszély esetében, a baleset megelőzése érdekében, valamint – lakott területen kívül – az előzési szándék jelzése céljából szabad” – mondja a szabály.) Feltehetőleg nem is a gyerek ötlete volt ez a felszólítás. A „törvény nem tudása nem mentesít” a következmények alól, vagyis az a felnőtt, aki a srác kezébe adta ezt a papírlapot, szabályszegésre biztatta a sofőröket, felhasználva erre a gyereket. Az „ügy” iránt érzett lelkesedésük pedig a már jogosítvánnyal rendelkező személyeket ez esetben nem menti fel a szabálysértés vétsége alól, hiszen ők csak úgy kaphattak jogosítványt, ha előzőleg letették a KRESZ vizsgát is. Természetesen voltak olyan autósok is, akik ezt a történetet nem jó szemmel nézték, helytelenítve a „nem önállóan cselekvőképes” korosztályok utcára vitelét. Ennek volt aki úgy adott „hangot”, hogy az ökölbe szorított kezének hüvelyujjával a föld felé mutatott. Ezt láthatólag a gyerekek nem értették, mert megtapsolták. Fogalmuk sem volt arról, hogy az antik Rómában a panem et circensem jegyében megtartott gladiátorjátékokon az „isteni cézár” így fejezte ki azon akaratát, hogy a legyőzöttet az ellenfelének ki kellett végeznie. Akad olyan sofőr is, aki fityiszt mutatott a résztvevőknek. A gyerekek között volt olyan szintén ugyancsak túlsúlyos 15 éves forma fiú, aki videózót a mobiltelefonjával. A többség azonban csak néma, érzelemmegnyilvánulások nélküli rezzenéstelen arccal ácsorgott a felnőttek által számára kijelölt helyen. Vajon az utcára vitt gyerekek tudják-e, hogy a szüleik mennyit keresnek?! És milyen a pedagógus bérezése?
Ezek után nézzük meg azt, hogy ez a gyerek és tanármennyiség sok, vagy kevés, a környék iskoláihoz képest. Az I., a II., és a XII. kerületeket számba véve megállapítható, hogy az általános iskolák száma 31, a gimnáziumoké pedig 32. Ha csak azzal kalkulálunk, hogy egyetlen évfolyamon sincs párhuzamos osztály, és nem számítjuk bele az általános iskolák esetében az alsó tagozatokat, és csak 15 fős osztálylétszámokkal kalkulálunk, akkor 31x4x15=1880 diákot legalább feltételezhetünk, a gimnáziumok vonatkozásában ez a szám pedig 32x4x15=1920, vagyis a gyereklétszám 1880+1920=3800-nak adódik, (szándékosan alábecsülve a kiindulási értékeket). Tehát a teljes tanulói létszámnak legjobb esetben is csupán maximum a 26 %-a volt mozgósítható. Most teszünk egy becslést a tanári létszámra vonatkozóan is. Az általános iskolák alsó tagozatán osztályonként 1, a felsőben és a gimnáziumokban pedig legalább 8 pedagógussal számolva az eredményünk: 31×4+(31+32)x8=628 fő, ami 7.9 %-ot jelent, vagyis a tanároknak még a 8 %-a sem volt „hadra fogható”. Ezért kellettek „tölteléknek” a kiskorú gyerekek.
Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy nincs megoldandó feladat a pedagógus bérezéssel. Ezen a téren a fő érv az, hogy nagyon alacsony a kezdő tanári fizetés. Ez pillanatnyilag 312000 Ft bruttót bért jelent. Ha a tanárjelölt nem az egyetem mellé járt és azt 5 év alatt be is fejezte, akkor 23 évesen mentesül a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség alól és pusztán a szociális hozzájárulási adót vonják tőle, ami 13%, vagyis a nettója 312000×0,87=271440. A diplomás bérminimum: 260000 Ft.
A megmozdulást szervező Kölcsey igazgatóhelyettesének a nettója 400000 Ft. volt. Ez ugyanolyan dolog, mint amikor a miskolci éhségmenet élén bandukoló MSZP-s országgyűlési képviselőnek Bécsben a saját bankszámláján 200000 Euró volt, (melyről nem kívánt számot adni).
A másik gyakori érv a megmozdulást szervezők részéről az, hogy pedagógus hiány van és a béremelésekkel vonzóvá kell tenni a pedagógus életpályát, mert csak így lesz utánpótlás. Érdekes módon „nem borult ki a bili”, amikor a bal-liberális kormány elvette a pedagógusok 13. havi fizetését, amikor 2006-ban heti 20 óráról 24-re emelték a kötelező óraszámot, és emiatt 10000 pedagógus vált feleslegessé, vagy amikor 2008-ban további 4000 főállású pedagógus álláshelyet szüntettek meg. (Igaz ugyan, hogy akkor nem ennyi tanár került az utcákra, hanem „csak!” 1800, mert a többieket az öszödi beszédből ismertté vált „trükkök százai” közé bekívánkozó módon vagy nyugdíjba kényszerítették, vagy csak részmunkaidőben foglalkoztatták a továbbiakban.
