Megállapítható, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idejében a magyar hadiipar olyan világszínvonalú páncélvonatokat volt képes tervezni és gyártani, melyek még a második világháborúban is kiválóan megállták a helyüket.
A Trianoni békediktátumot követően az antantelőírások és ellenőrzések miatt a páncélvonatot katonai őrvonatnak nevezték át, (ennek rövidített neve körvonat volt). Különböző vasúti állomásokon szétszerelt állapotban tárolták a kocsikat, a mozdonyokat pedig fűtőházakban tartották. Összesen a 4 legjobb szerelvényt tartották meg ilyen módon, a többit leszerelték. A megmaradóak páncélzatát korszerűsítették, lövegtornyokat kaptak és nagyobb kaliberű fegyverzettel látták el őket (22M 80 mm-es lövegek, hatótávolság 8.4 km.!!). A modernizációhoz hozzá tartozott, hogy a világon elsőként a magyarok létesítettek az egyes kocsikon tartózkodó katonák között telefon, illetve a későbbiekben rádió összeköttetést. (Az összes többi ország a haditengerészetben alkalmazott zászlójelzéseket használta az egyes kocsik személyzete közti kommunikációra). További jelentős újítás az volt, hogy a mozdonyok füstelvezetését nem kéményszerűen oldották meg felfelé, hanem a sínek közé, a kocsik alá történt ez. Ilyen módon a füst nem zavarta a lövészeket a jó kilátásban, illetve az ellenség sem tudta olyan messziről érzékelni a mozdonyfüstöt, vagyis csak jóval később észlelték a páncélvonat érkezését, amikor már a „nyakukon volt az áldás”. Ezt még azzal is „megfejelték”, hogy készült olyan páncélvonat is, mely önjáró benzinmotoros meghajtása miatt semmilyen füstöt sem bocsátott ki.
Hadrendbe állítottak még ezen felül 1932-ben könnyű páncélvonat elnevezéssel egy vasúti kerekekre szerelt Rába Vp. páncélgépkocsi-szerűséget is, amit azonban 1939-ben szétszereltek és így csak a 4 páncélvonat maradt meg a továbbiakban.
A páncélvonatainkat önálló századba szervezték, közvetlenül a főparancsnokság alá rendelve. A 101 és 103 sorszámúak magas szerelvények voltak, a 102 és a 104 sorszámúak pedig un. laposak. Az első három a 377 sorozatú gőzmozdonyt kapta, az utolsó pedig önjáró benzinmotoros szerelvény volt. Előfordult olyan is, hogy külön nevet kapott a haditechnikai eszköz. Ilyen volt az 1942-ben gyártott Éva ill. Botond ágyús vonat. A szerelvényhez elő-, és utánfutó kocsikat kapcsoltak. Ezek fegyverzetéhez tartozott 4 db. két csövű légvédelmi gépágyú, melyeket fedett folyosó kötött össze. Két további kocsi 1-1 db 40 mm-es légvédelmi gépágyút kapott. A páncéloskocsi felszerelését alkotta 1 db. 762 mm-es tábori tarack, és 1 db. 20 mm-es nehéz géppuska, a pőrekocsin pedig 4 db. 150 mm-es aknavető volt. A szerelvényt egy 424-es mozdony vontatta. Ez volt a magyar haderő legnagyobb tűzerőt képviselő vonata.
Valamennyi páncélvonatnak volt egy-egy ellátó szerelvénye is. Ez szállította a lőszer-, és fogyóanyag szükségletet, egy meglehetősen erős mozdonysegítségével, melynek feladata volt a páncélvonat vontatása is a harctevékenység terepszakaszáig és csak innen vette át annak vontatását a gyengébb 377-es típusú mozdony.
Az 1938. 11.02.-án meghozott első bécsi döntés (megalkotói Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszterek, Franciaország és Nagy-Britannia hallgatólagos beleegyezésével) a Trianonban megcsonkított Magyar Királyság eredeti területéből 12012 négyzetkilométernyi területet és 869000 fő lakost visszaadott hazánknak. Így újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács, Beregszász, Rimaszombat, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, és Fülek. Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó (aki többek között kiváló lovas és számos lovas verseny nyertese is volt), a magyar csapatok élén fehér lován vonult be Kassára. A felvirágzott páncélvonataink is rész vettek ebben és a lakosság mindenütt kitörő örömmel fogadta a magyar honvédeket.
Az első bécsi döntést az európai nagyhatalmak (Németország, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia) egyike sem vitatta, nemzetközi jogi érvényűnek fogadták el.
Hasonló módon zajlott a magyarok kárpátaljai bevonulása is 1939-ben.
Az 1940. 08. 30.-án meghozott második bécsi döntés kidolgozói azonosak voltak az elsőével. Ennek értelmében a Magyar Királysághoz visszacsatolták Észak-Erdélyt. Ez 43492 négyzetkilométernyi területet és 2460000 lakost jelentett. A magyar csapatok bevonulásában a páncélvonataink is kivették a részüket. A lakosság megnyilvánulásai a felvidékihez voltak hasonlóak.
A magyar páncélvonatok fontos harci feladatokat láttak el 1941-ben Jugoszláviában és a Szovjetunió elleni hadműveletekben is, amíg azt a normál európai nyomtáv és a vasúthálózat állapota lehetővé tette.
A második világháborút mind a négy páncélvonatunk végigharcolta és 1944-45-ben is becsülettel helytálltak hazánk védelmében.
