Gondolatok egy témára [1]dr. Erdősi Károly: A méltányosságként felfogott igazságosság elméletének alapjai I, Rawls: Az igazságosság elmélete: Krokovay Zsolt Jack demokráciája (avagy a polgári viselkedés kötelessége) című cikke [2]Élet és Irodalom LXV évfolyam, 45. szám, 2021. november nyomán
Tétel
Állítom, hogy „a polgári viselkedés kötelessége” értelmezhetetlen, zavaros fogalom. A viselkedésnek nincsenek kötelességei, még akkor sem, ha az polgári, csupán a személynek.
Bizonyítás
A polgári viselkedés kötelességei
Kezdjük egy kicsit messzebbről.
Ne azt kérdezd, hogy mit tud érted tenni a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.
J.F. Kennedy
Az individuumnak vannak kötelességei. Ha ezen adott egyén nevezetesen egy polgár, akkor természetesen ez esetben beszélhetünk a polgár kötelességeiről (pl.: saját önön képességeinek optimális kibontakoztatásával, családjával, barátaival, ellenfeleivel, munkatársaival, bajtársaival, bajbajutottakkal, vallási, vagy vallástalan közösségeivel, hazájával, nemzetével stb. szembeni kötelességeiről). Eme, valamint az itt fel sem sorolt egyéb további kötelességek jól-rosszul megvalósuló, megvalósított leképeződései, tükröződései a viselkedés.
Platon zseniális barlang hasonlata jut most az eszembe. E szerint ülünk egy sötét barlangban arccal annak fala felé fordulva és a hátunk mögött lobog a tűz, ami kirajzolja a barlang falára az árnyékunkat. Mi az árnyékot látjuk, nem pedig az adott személyt a maga teljes valóságában, és tévesen azt feltételezzük, hogy az árnyék maga a valóságos egyén.
Ugyanezt a hibát követi el Krokovay Zsolt is, amikor azt gondolja, hogy viselkedésnek lehetnének kötelességei, és nem veszi észre a viselkedés mögötti lényeget, az embert.
A megvalósult marxista-liberális ideológia
Szeretnék pár gondolatot fűzni az alábbi idézethez:
képes volt elképzelni, hogy neki és barátainak úgy kell viselkedniük, mintha a szamizdat röpülő egyetemén az egyenlő polgárok egy szabad közösségének ideális törvényhozói lennének.
Az egyetemi polgárok szabad, egyenlő, autonóm döntéshozó utópiáját Mexikóban a XX. században megvalósították. A katolikus egyháztól elvett egyetemeken marxista-liberális ideológia ütötte fel a fejét, ezek az egyetemek (különösen a mexikóvárosi) államként működtek az államban, időnként fellázadva az őket egyébként támogató liberális politika, sőt mi több, még a saját oktatóik ellen is. Mexikó egész elmúlt száz évére jellemző az a fajta túlzásba vitt egyházellenes liberalizmus, ami az állam szerepének lebontását célozta, és melynek kialakításában élen járt az egyetemi ifjúság. Sikerült például egyes területeken olyan viszonyokat teremteni, hogy az indián falvakban semmilyen állami szolgáltatás (rendőrség, iskola stb.) sem működik.
Csirke kultusz
Volt alkalmunk San Cristobal de las Casas közelében Chamulában, egy olyan faluban járni, ahol az egykori katolikus templomban a helyi sámánok által fenntartott csirke kultusz zajlik.
Az épületbe belépve furcsa élményben részesülünk: a padlót vastagon leszórt tűlevél borítja, mindenhol gyertyák égnek. Az egykori barokk oltárok háttérbe szorulnak és az üvegkalickába zárt, félelmetes indián istenségekké átmaszkírozott egykori katolikus szentek szobrai előtt, „akiknek” a karjait tőből csonkolták, zajlik a „szertartás”. A betegségben szenvedő személyek áldozati csirkéket visznek a sámánoknak, akik az állatokat a gyógyulni vágyók beteg testrészei körül pörgetik a levegőben, majd a templomban megölik a csirkéket, kitekerve a nyakukat. Teszik ezt az egyébként nyomorban élő falusiak, akik a csirkéiken túl még a pénzüket is odaadják a sámánoknak adó formájában, ugyanis az egész falu örökké részeg és az alkoholkereskedelemből a sámánok gazdagoknak. A templomi szertatás során mindenki rendszeresen fogyasztja az alkoholt, még a családok legkisebb tagjait is megkínálják a szüleik. Az állam hivatalos rendőrsége ebbe a faluba be sem teheti a lábát, mert kiverik őket onnan a helyi „rendfenntartó erők”.
Ezt a fajta „idealizált” anarchiába hajló társadalmat erőltetik a mexikóvárosi egyetem ultraliberális-marxista propagandista polgárai. Íme ilyen a fentiekben felvázolt, az idézetben megfogalmazott „jövőkép”, ami ma már viszont a jelen Mexikó egyes részein.
