Borítókép: a PERM-36 szovjet kényszermunkatábor kerítése és őrtornya
A kapitalizmusnak az a sajátos hibája, hogy egyenlőtlenül részesít a javakban, a szocializmusnak az az erénye, hogy egyenlően részesít a nyomorban.
Sir Winston Churchill
A kommunizmus, mint társadalmi rendszer
A kommunizmus (és „előszobája” a szocializmus) olyan totalitárius rendszer, melynek alapjait a Kommunista Kiáltványban fogalmazták meg. A meghirdetett célok és a gyakorlat köszönő viszonyban sem voltak soha egymással, és „de facto” semmikor sem valósultak meg. Elvben a kommunizmusban az egyén a képességei szerint dolgozik, és mindenből a szükségletei szerint részesedik. Valójában egy szűk elit dőzsölt, a nép egyszerű fia pedig nyomorgott, már akit életben hagytak.
Az 1945-ös választások
Magyarország elvesztette a II. világháborút 1945.04.04-én. Ennek „eredményeképpen” a „Dicsőséges Vörös Hadsereg” jutott neki osztályrészül, mely a hivatalos megnevezés szerint „ideiglenesen” tartózkodott az országban 47 (!) évig, 1990.06.09.-éig. A második világháború utáni első (nemzetgyűlési) választáson, 1945.11.04-én a Független Kisgazdapárt (FGKP) „az Isten, Haza, Magántulajdon” jelszavakkal 57.03 %-ot, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) 17.4 %-ot, a Magyar Kommunisták Pártja (MKP) 16.96 %-ot, a Nemzeti Parasztpárt (NPP) pedig 6.87 % -ot ért el. Ennek ellenére a szovjet hadsereg kierőszakolta, hogy koalíciós kormány alakuljon.
Kovács Bélának, az FGKP főtitkárának meghurcoltatása
A választásokon győztes FGKP főtitkára, Kovács Béla nem akarta kiszolgálni Moszkvát, e miatt perbe kívánták fogni, azonban a nemzetgyűlés nem volt hajlandó megvonni a mentelmi jogát. Habár Magyarországon erre semmi nemű jogalapjuk sem volt, a szovjetek „nemes egyszerűséggel” letartóztatták, elrabolták és a Szovjetunióba hurcolták. A vád szovjetellenes fegyveres csoportok szervezése és kémkedés volt. Húsz évi börtönre ítélték. Kezdetben a gulágon tartották fogva ismeretlen helyen. Majd 1951.09.25-től az Állambiztonsági Minisztérium Moszkvában lévő börtönében, 1955-től az ÁVH Jászberényi Börtönében, 1956-ban pedig a BM Budapesti Központi Börtönében raboskodott. 1956.04.-ában hazaengedték a családjához.
Nagy Ferenc miniszterelnök félreállítása
A másik „szálka” Rákosi szemében az FGKP-i miniszterelnök, Nagy Ferenc volt. Őt úgy „iktatták ki”, hogy az MKP vezette Belügyminisztérium munkatársai elrabolták az 5 éves kisfiát és a gyerek visszaadásának az ára a miniszterelnökségről való lemondás volt. Azért pedig, hogy a miniszterelnök a svájci nyaralásából nehogy haza akarjon jönni, perbe fogták a „népi hatalom megdöntésére” való összeesküvés címén. Tehát e szerint a miniszterelnök szervezkedik annak érdekében, hogy a hatalom csúcsán lévő ember megdönthesse a saját hatalmát!
Rákosi rémuralma
Kovács Béla elrablása volt a nyitánya a proletárdiktatúrának nevezett Rákosi-féle rémálomnak. Beindultak a letartóztatások, a kitelepítések, a koncentrációs táborok (pl: Recsk), melyekből országos szinten 58 db volt, a magyar gulág létrehozása, a civil lakosság „málenkij robot”-ra hurcolása a Szovjetunióba. A magyar gulág egyik épülete még ma is áll, de sokkal békésebb célokat szolgál, ugyanis ez ma a Hortobágyi Madárkórház és Madárpark.
Megkezdődött hazánk módszeres kifosztása, a gyárak berendezéseinek leszerelése, a magyar műkincsállomány és könyvtárak maradékainak „elzabrálása”. E sorok írója személyesen ismert olyan személyt, aki a Horthy-rendszerben jómódú ember volt, és azért, hogy a vagyonára rá tudják tenni a kezüket, emiatt mindenéből kiforgatták és Recskre vitték. Ugyancsak ide került többek között Czifra György (későbbi Magyar Örökség, és Liszt Ferenc díjas) világhírű zongoraművész, akinek az ujjait kalapáccsal verték az őrei annak érdekében, hogy soha többé ne tudjon zongorázni.
Szintén élénken él az emlékezetemben az a zászlós rendfokozatú katona, aki 2.2 m-es szálfa termetével még mielőtt a frontra került volna, békeidőben a vállán hordta be a félbehasított sertéseket az apja hentesüzletébe. Ő a hadifogságot túlélte, de kint a Szovjetunióban egy magyar nő védelmére kelt, akit őrei meg akartak erőszakolni, és ezzel vívta ki a fogdmegek haragját. A fogait maradéktalanul kirugdalták, az állkapcsát és a csípőjét eltörték, nyomorékká verték, majdnem teljesen járóképtelen állapotban került haza. Még mindig látom őt az elnyűtt, rongyos, szakadt ruhájában és a fa (!) cipőjében, amint kacsázó járással kopog a kockaköveken.
Ugyancsak ismertem olyan valakit, akit a jobb lakása miatti irigység juttatott el a kitelepítésig. Végül is ő egy kis faluban, a helybéli pap jóindulata folytán a romos, majdnem lakhatatlan harangozói lakásban húzhatta meg magát, kikerülve a gulágról. (A férje hősi halált halt a Don-kanyarban.) A falusiak „kegyelem kenyerén” élt, miután „kalákában” a helyiek elfogadható állapotra hozták azt a szoba konyhás házikót. De volt olyan rokonom is, aki ezt a sorsot elkerülendő a 4 szobás, személyzeti szobás lakását „önként” elcserélte a vice házmester szoba konyhás szuterén (amúgy dohszagú) bérleményével, mert az illető „nyilasból” ÁVH-sá avanzsált, és ilyen minőségében képes volt ezt a családot megóvni a kitelepítéstől.
Volt olyan személy is, (pl az egyik zongoratanárnőmnek a férje), akit mind II. világháború előtt, mind pedig utána is bebörtönözték, mert mindkét korszaknak túlságosan magyar volt. Hasonló sors jutott Mindszenty József hercegprímásnak is. Ő is megjárta mind a nyilasok, mind az ÁVH-sok börtöneit.
A veszteség számokban
A trianoni Magyarország lakosságszáma a II. világháború következtében 700.000-1.000.000 fővel csökkent. A nemzeti vagyon 40%-a, mintegy 22 milliárd Pengő értékben (és most az értékálló 1938-as fizetőeszközre gondoljunk) megsemmisült. Hazánkat 300 millió dollár hadisarc megfizetésére kötelezték árúban(!), ahol az árú árának nagyságát a Szovjetunió tetszőlegesen szabta meg. A teljes jóvátételi összegből 200 millió dollár a Szovjetuniót, 30 millió Csehszlovákiát, 70 millió pedig Jugoszláviát illette meg. Az összegeket dollár-arany árfolyamhoz is rögzítették. Így aranyban mérve ez 370 tonna aranyat tett ki. (Viszonyításképpen jegyzem meg, hogy a Magyar Nemzeti Bankból a Vörös Hadsereg által elhurcolt aranykészletünk 28 tonnányi volt.) Ezen felül Magyarországnak kellett viselnie a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, valamint a nálunk „ideiglenesen” tartózkodó szovjet haderő 200.000 főnyi kontingensének ellátási költségeit, és részt kellett venni a közlekedéssel, szállítással kapcsolatos feladatokban is.
Összegezve a lényeget: Magyarországnak 500 millió dollár követelés nyomta a vállát. Ez aranyban számítva 600 tonna! Jelenleg a Magyar Nemzeti Bank aranytartaléka 94.5 tonna, amit a keresztény, nemzeti kormány vásárolt azért, mert az előző, Gyurcsány-féle kabinet az utolsó grammig eladta azt, ami volt.
Bebörtönzöttek, elhurcoltak
Politikai okokból 1945-89 között 70.000 embert börtönöztek be Magyarországon. A kommunizmus áldozatainak száma világszerte 100 millióra tehető. Magyarországról a Szovjetunióba elhurcolt emberek száma 700.000 és 1.1 millió közé becsülhető, és közülük 300.000 sohasem került haza. Ők mind az éhínségek, kényszermunkatáborok, kivégzések áldozatai. Azonban nem feledkezhetünk meg azokról a tömegekről sem, akiket vallattak és kínoztak, akik testi-lelki nyomorékok lettek, akiket megbélyegeztek, kirekesztettek, bebörtönöztek, akiket csoport-, politikai-, vallási hovatartozása miatt üldöztek, mindazokról, akiket megfosztottak a szabad cselekvés és választás jogától, az emberhez méltó élettől.
Osztályidegenek
Most essék szó az adott személyek leszármazottairól is. Azokról, akiket származásuk miatt kizártak a továbbtanulás lehetőségéből, akiket nem lehetett alkalmazni munkahelyeken „osztályidegen” voltuk miatt. Ők is mind a kommunizmus áldozatai.
Az önmagát felfaló rendszer
Végezetül én ebbe a kategóriába sorolom azokat a személyeket is, akik bár a diktatúra kiszolgálói, sőt megtestesítői voltak, azonban amikor már a Magyar Dolgozók Pártján kívüli összes létező személyt likvidálták, akkor szovjet mintára a párt soraiban kezdték megtalálni „az árulókat, a nép ellenségeit”. Ebből a szempontból védett személyek csak a moszkoviták voltak. Így teljesedett be Rajk László sorsa is. Azonban ezt a kérdést finomítanunk kell, hiszen Nagy Imre is moszkovita volt, és őt mégis kivégezték. Igaz ugyan, hogy az ő vére nem Rákosi Mátyás, hanem Kádár János lelkén szárad. Egyes források szerint emlékét minden létező eszközzel igyekeztek a későbbiekben besározni. Ennek érdekében Grósz Károly utasítására a magyar titkosszolgálat olyan „bizonyítékokat” hamisított, mely szerint Nagy Imre, miután orosz hadifogságba került, a Vörös Hadsereg komisszárjaként részt vett a cár meggyilkolásában, holott a cári család tagjai is tudták, hogy az ő őreik lettek voltak.
Az Országgyűlés 2000.06.13-án elfogadott 58/2000 számú határozata a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította 02.25-ét, Kovács Béla, a „dicsőséges Vörös Hadsereg” által történt elrablásának napját.
Epilógus: nem lehet, nem szabad felejteni, mert „aki nem ismeri a múltját, annak nincs jövője sem.”
