REFLEKTOR
Mottó: Ha ugyanazon dolgot nézzük többen és ennek ellenére ki-ki mást és mást lát, akkor annak egyik valószínűsíthető oka az eltérő nézőpont is lehet.
Ez a cikk részletes forrásanyagot tartalmaz Gallicus első írásához, mely megtekinthető az alábbi linken.
A román árulás
Somkuti Bálint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi Doktori Iskola oktatója 2012-ben szerezte hadtudományokból a Phd fokozatát. Legendák és tévedések a doni katasztrófáról címen az Indexen 2021. 01.12-én publikált cikkéből származnak az alábbi idézetek:
1.) „a szovjet csapatok sikerét a helyi létszámfölény mellett a kitűnő összfegyvernemi együttműködés és a rendkívüli hideg segítette elő.”
2.) „a kedvezőtlen körülmények ellenére a 2. (magyar, szerk.) hadsereg amíg tudott, keményen ellenállt a támadóknak. A tőle délre védekező 8. olasz és a még délebbre védekező 3. román hadsereg alakulatainak többsége …egyszerűen nem vette fel a harcot, azaz a támadás jelére szervezetten visszavonult.
3.) „a Vörös Hadsereg vezetésének terve még így sem sikerült, ugyanis a parancsban a magyar erők teljes megsemmisítése szerepelt. A katonák hősies, a rendkívüli hidegben sokszor emberfeletti erőfeszítése azonban tízezreket mentett meg a sokszor halállal egyenlő fogságba eséstől.
4.) A Don-kanyarban harcolt hősökre, minden januárban immár nemzetközivé bővült emléktúrán emlékeznek meg a magyar hagyományőrzők.
A Nimród
A Nimród páncélvadász a Magyarország a második világháborúban című 1997-ben kiadott lexikon szerint „a magyar harckocsigyártás egyik legsikerültebb darabja volt a II. Világháborúban.” „Pontosságban és tűzgyorsaságban messze felülmúlta a harckocsik beépített nehézfegyvereit.”
Dr. Kovács Vilmos ezredes HM HIM parancsnok az alábbi videófilmben elmondja, hogy a Nimród (páncélvadász és páncélozott légvédelmi gépágyú) különböző típusaiból összesen 135 darabot gyártott a Ganz. Jelenleg a világon összesen két példány létezik, egy Magyarországon, egy pedig Oroszországban. Az 51.-es páncélvadász zászlóalj 1942 augusztusában az első bevetése alkalmával 16 szovjet repülőgépet lőtt le. A páncélosok vonatkozásában szovjet részről a T 34-esek voltak az ellenfelei. Ezekkel szemben akkor volt sikeres szemből, ha az optikai részt, vagy a lánctalpat találta el 100-200 méter távolságból. Oldalról a lánctalp mögötti gyengébb páncélzat vonatkozásában 100-150 méter távolságból volt eredményes. Ezen a hatásfokon jelentősen javított az, ha az 1943-as mintájú páncél robbantó gránátot alkalmazták, mert ezzel a 18 centiméteres páncélon is át tudott hatolni a lövedék. (A T 34-es páncélzata 4-4.5 centiméteres volt a Wikipédia ide vonatkozó cikke szerint!)
A T-34-es harckocsi
Kicsit részletesebben most a T-34-es harckocsiról: a páncélvastagsága 40-45 milliméter volt, azonban ennek ellenére „a harckocsik java része úgy veszett oda, hogy semmi hatást sem tudott gyakorolni a hadjárat menetére. Ennek szervezeti és műszaki okai is voltak.”
I.) Szervezeti okok
a.) a sztálini tisztogatások miatt hiányoztak a hozzáértő, tapasztalt tisztek, mind a stratégiai, mind a taktikai vezetésből.
b.) a harckocsik személyzetének gyenge kiképzettsége. Egyes tankparancsnokok 20 órás kiképzésben részesültek, nem voltak tisztában a harckocsi képességeivel és a harceljárásokkal. A harckocsi személyzetének többi tagja még kevesebbet gyakorolhatott, egy olyan korban, egy olyan országban, ahol nemhogy harckocsit, de még autót sem sokan láttak.
c.) a rádiók hiánya. A háború nem magányos pisztolyhősök párbaja, a haditerveket folyamatosan adaptálni kell a szituációhoz, és a rajok, a századok mozgását koordinálni kell. A szovjet doktrína szerint a hajókhoz hasonlóan zászlókkal kellett volna ezt megtenni, ami a harci körülmények közt lehetetlen volt.
d.) a műszaki mentőjárművek hiánya. A szovjet vezetés … nem tartotta lényegesnek az alakulatok felkészítését a tábori körülmények közti gyors javításokra.
II.) Műszaki okok
a). A szűk kétszemélyes toronyban a harckocsiparancsnoknak kellett a löveg célzását is végezni, így a tényleges parancsnoki teendőkre alig maradt ideje.
b.) A németek a gyakorlati tűzgyorsaságot a sajátjuk harmadára becsülték.
c.) Az optika. A gyenge minőségű célzóberendezés miatt … nagyobb távolságról mozgó célpont eltalálása gyakorlott személyzetnek is nehézséget okozott.
d.) A löveg. A lövedék kezdősebessége alacsony volt …
e.) Gyatra gyártási minőség. … A kommunista iparra egyébként sem (volt) jellemző a minőség-ellenőrzés magas színvonala. … A friss, képzetlen munkaerő alkalmazása. … sokszor nem csak hogy gyárban nem dolgoztak még, de még írni sem tudtak. A hegesztett páncéltest lemezei közt sokszor ujjnyi vastag rések voltak.
f.) Megbízhatóság. … az alkatrészt már csak 2000 km-re tervezték, gondolván, hogy a háborús elhasználódás gyorsabb. Mindez magas karbantartási igényt jelentett, és például a kurszki csata idején csak a páncélosok fele volt bevethető.
g.) A felfüggesztés nagyon hangos volt.
h.) A váltó annyira nehezen járt, hogy a vezető teljesítménye egy hosszabb bevetésen gyorsan csökkent.
A magyar veszteségek
Ami a magyar katonai veszteséget illeti, ahány forrás, annyi számadat. A Wikipédia állítása szerint a magyar hadsereg kivonuló létszáma 207.000 fő. Ha ebből kivonjuk az 1943.03.03-ig visszaérkező 2.913 tisztet és 61.116 fő legénységet, „akkor sokkal nagyobb a veszteség, mint 100-120 ezer ember.”
A Wikipédia Stark Tamás A magyar zsidóság a vészkorszakban és a második világháború után című művére hivatkozva azt írja:
A teljes lakosság arányához viszonyítva Lengyelország, a Szovjetunió és Németország után Magyarország szenvedte el a legnagyobb népveszteséget. 1941 és 1945 között a katonai veszteségeket 350.000 főre, a civil lakosság veszteségét 60-100.000 főre, a zsidó vagy annak minősülő lakosságét több mint 400.000-re teszik.
Vertikálisan felszállni tudó repülőgép
A II. világháborúban intenzív fegyverfejlesztés folyt, mindegyik háborús fél részéről. A MÁVAG olasz licensz (Reggiane Re.2000.) alapján vette első repülőit, amelyeknek a hajtóművét ki kellett cserélni (Héja I), majd a típus jelentős átdolgozása után 1942-től Héja II néven gyártották, összesen 203 db készült el belőle.
Német Messerschmitt repülőgépeket is repült a magyar Királyi Légierő, ezeket német-magyar együttműködésben gyártották is hazánkban. A kétmotoros Messerschmitt Me-210C a Weiss Manfréd Művekben készült, a magyar módosított Bf-109 variáns pedig Gustav névre hallgatott. Emellett a háborús felek intenzíven foglalkoztak kísérleti technológia fejlesztéssel is, vertikálisan felszállni tudó repülőgép létrehozása mind a németeket, mind az amerikaiakat erősen foglalkoztatta. Német részről ilyen volt a Focke-Wulf Triebflügel, amerikai részről pedig a Tail-sitter. A németek sosem jutottak el a tömeggyártásig, ahogy mi magyarok, a szövetségeseik sem, de a kényszer szülte felgyorsult innovációs szellem tömeggyártásra még nem alkalmas prototípusok létrehozását lehetővé tehette.
Személyes élménybeszámoló
A Don kanyarról szóló előző írásomban szereplő személyes élménybeszámoló rész egy ott harcoló magyar katona visszaemlékezéseiből származik, aki páncélosként átélője volt az ott elmondottaknak. Azok vitatkozzanak vele, akik szintén részt vettek azokban a harcokban.
Ami a korábbi írásomban a románok magatartását árulásnak nevezte, az azért helytálló, mert ha egy hadsereg a támadás jelére harc nélkül visszavonul szervezetten, átengedve ezzel az ellenségnek területeket és így a fegyvertársait hozza olyan katasztrofális helyzetbe, mint amibe a II. Magyar Hadsereg került, az a szövetségeseivel szembeni árulás. Akit érdekel, az utánanézhet ennél lényegesen bővebben Bonhardt Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete (1992) című könyvében a magyar harckocsik (47-177. oldal) és a magyar szállító gépjárművek és vontatók (209-241. oldal) adatainak – okulásul.
A tények makacs dolgok
Közösségi oldalakon a pozitív visszajelzések mellett egyesek az előző írásomat a következő jelzőkkel minősítették: „ordas baromság”, „ordenáré ostobaság”, „bődületes ökörség”, „nettó marhaság”. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy tényekkel szemben jelzői fordulatokkal vitatkozni nem lehet, ugyanis a tények makacs dolgok. Aki pedig úgy vélte, hogy az írás az alapvető ismeretek hiányáról tanúskodik, neki csak azt válaszolom, hogy „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”.
Ne felejtsük el, hogy a történelmet mindig a győztesek írják!
