REFLEKTOR
Mottó: Ha ugyanazon dolgot nézzük többen és ennek ellenére ki-ki mást és mást lát, akkor annak egyik valószínűsíthető oka az eltérő nézőpont is lehet.
A doni-támatás
Azon felül, hogy a Don befagyott annyira, hogy a jég vastagsága lehetővé tette a közlekedést rajta a szovjet támadást elsődlegesen nem ez, hanem a románok átállása tette lehetővé, mert a magyar vonalakat az ellenség nem tudta áttörni.
A II. Magyar Hadsereg katasztrofális helyzetbe emiatt jutott, mert így az ellenfél a hátuk mögé is került, vagyis két tűz közé szorultak.
A szovjet csapatok a Don keleti, a velük szemben álló – magukat beásó – magyar alakulatok a folyó nyugati partján voltak. A szovjetek számos magyar tiszt fejére vérdíjat tűztek ki. Ezen embereknek a nevét minden áldott reggel és este hangszórókon magyarul felolvasták azzal, hogy aki őket élve, vagy holtan szovjet kézre juttatja, az magas, 10.000 pengő jutalomban részesül. Azoknak, akik nem tudják, hogy ez mekkora összeg volt beidézem a korabeli sláger két sorát: „Havi kétszáz pengő fixszel, az ember könnyen viccel”. Vagyis ez a summa 50 hónapra, több mint 4 évre volt képes gondtalan életet biztosítani.
A románok árulása, átállása miatti baj mérséklésére minden magyar katona a maga szintjén megtette a tőle elvárható maximumot.
A Don-kanyarban lévő magyar egységek parancsnoka behívatta a páncélosok legrátermettebb tisztjét és ezt mondta neki:
Fél óra múlva ki kell adjak egy parancsot, mely szerint visszavonulunk. Kizárólag téged tájékoztatlak arról, hogy a románok átállása miatt a szovjetek 200 km-rel vannak mögöttünk. Tégy belátásod szerint!
Ez azért volt létfontosságú információ, mert ő is tudta, hogy a parancs végrehajthatatlan üzemanyag és lőszerhiány miatt, ugyanakkor pedig maradni is lehetetlen a bekerítés és a felmorzsolódás veszélye miatt.
Ezen a frontszakaszon teljes nyugalom volt, semmilyen harci cselekmény sem történt szovjet részről.
A visszavonulási parancs elhangzása után a gyalogság azonnal megkezdte annak végrehajtását, a páncélosok viszont átkeltek a befagyott Don jegén és úgy hatoltak előre a meglepett szovjet arcvonalakon, mint kés a vajban. A visszavonuló magyar gyalogsági alakulatok nem értvén a dolgot, kérdezgették, hogy mi is történik? A páncélos egység parancsnokának erre az volt a válasza, hogy ők a magyar ellentámadás. Ez a magyarázat akkor és ott teljes mértékben hihető volt, hiszen ha az ellenség támad másutt és vissza kell vonulni emiatt, akkor arra megfelelő módon és kellő erővel reagálni kell. Erre a hadműveletre azért volt szüksége a páncélosoknak, mert így tudták lerövidíteni az útjukat, levágva a Don kanyarulatát, majd visszatértek a folyó nyugati partjára. Itt volt ugyanis a magyarok téli szálláshelye, ahol hatalmas készleteik voltak felhalmozva. Az egység megrakott 48 teherautót lőszerrel és üzemanyaggal és így már ők is vissza tudtak vonulni, fedezve és utolérve a gyalogságot.
A magyar haditechnika
Ejtsünk most néhány szót az itt harcoló magyar haditechnikáról is. A Győrben készült teherautóink mind a német, mind a szovjet egységekét felülmúlták, mivel azok két kerék meghajtásúak voltak, a mieink viszont négykerék-hajtásuk lévén nehéz terepen sem akadtak el. A páncélos itt a Nimród volt, melyet a MÁVAG-ban készítettek. Ennek a tanknak a lövegtornya felülről nyitott lévén a gépágyú csövét teljesen függőleges helyzetbe lehetett hozni, vagyis repülőgépről sem tudták eredményesen támadni.
Most egy kevésbé ismert dolgot fogok elmondani, de ehhez egy kis kitérőre van szükség. A Falkland-szigeti válság idején (1982-ben) az angolok eredményesen vetették be a helyből (azaz kifutó pálya nélkül) felszállni képes sugárhajtású repülőgépeiket, a Harrier-eket. Ezt az tette lehetővé, hogy a sugárhajtóművet a vízszintesből a felszálláskor függőleges helyzetbe tudták állítani, majd amikor a föld felszínével párhuzamosan akartak repülni, akkor visszaforgatták ezeket eredeti helyzetükbe. A Magyar Királyi Honvédségnek volt két saját tervezésű és gyártású repülőgépe (a motorok Csepelen a Weisz Manfréd gyárban készültek). Ezeknek mind a jobb, mind a bal szárnyán helyeztek el egy-egy légcsavart, és a szárnyakat lehetett a vízszintesből függőlegesbe forgatni felszálláskor. Így sikerült elérni, hogy 5 m kifutópálya esetén már a levegőbe tudott emelkedni. Ebből a gépből 2 darab készült. Egy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó számára, egy pedig vitéz Jány Gusztáv vezérezredesnek, a II. Magyar Hadsereg parancsnokának. Őt a brit királyi hadtörténészek a II. Világháború legjobb katonai stratégájaként tartják számon. Ezt többek között azzal érdemelte ki, hogy annak érdekében, hogy a gyalogságnak legyen kellő ideje visszavonulni, kijelölt egy nagy erdős dombon egy körzetet. Ide összpontosította az összes rendelkezésére álló páncélos erőt. A feladatuk a tankoknak az volt, hogy jól látható, feltűnő módon mutassák magukat az ellenségnek, majd hagyják magukat bekeríteni, magukra vonva ezzel a szovjet gépesített egységeket, és ezt a harcálláspontot két napon át minden áron tartani kellett. Emiatt az ellenség nem tudott törődni a lassabban visszavonuló magyar gyalogság üldözésével. Azért pedig, hogy ezt a lehetetlen parancsot a páncélosok maradéktalanul végrehajtsák, Jány Gusztáv maga is személyesen bebújt ebbe az „egérfogóba” a saját használatára gyártott – fentebb leírt – repülőgéppel. A terv bevált, a szovjetek bekapták a csalit, két napig mást se csináltak, mint hogy támadták a magyar páncélosokat. Eredménytelenül, mert olyan rögtönzött védvonalakat alakítottak ki, amik lelehetetlenné tették az aknamezőn való szovjet áthatolást.
Sajnos mindez kevésnek bizonyult, a román árulás, a nyugati szövetségesek bombázásai és a szovjet túlerő győzött, annak ellenére hogy Magyarország védelmében 75.000 német és 150.000 magyar katona esett el.
Jány Gusztáv vezérezredes, a II. Magyar Hadsereg parancsnoka
Végezetül álljon itt Jány Gusztávról még néhány gondolat. Magyarország elestekor Németországba távozott. Ottani tartózkodása alatt távollétében a Debrecenben megalakult magyar ideiglenes nemzeti kormány honvédelmi minisztere, Vörös János vezérezredes hadbírósági tárgyalás mellőzésével 1945.06.19-én háborús bűnösnek nyilvánította, lefokozta közlegénnyé Jány tábornokot, és kizárta a hadseregből.
Vörös János sorsa a későbbiekben úgy alakult, hogy – a „mór megtette kötelességét, mór mehet” jegyében – 1949.03.26-án a Katonapolitikai Csoportfőnökség kémkedés vádjával letartóztatta. 1950.06.22-én a katonai törvényszék életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. 1956-ban a forradalmárok szabadították ki. Balatonfüreden 1968-ban halt meg.
Jány Gusztáv nyugatról a háború után – bár tudta, hogy mi lesz a sorsa – hazajött a felesége temetésére. Ott letartóztatták. A „Budapesti Népbíróság”-on Pálosi Béla tanácsvezető bíró most már „de jure” is újból háborús bűnösnek nyilvánította 1947.10.04-én. Golyó általi halálra ítélték. Kegyelmet nem kért, mert mint mondotta az utolsó szó jogán, azzal a bűnösségét ismerte volna be, pedig ő ártatlan volt. Kivégezték. 2020 januárban a Kúria döntése a népbírósági ítéletet törvénysértő volta miatt hatályon kívül helyezte.
Frissítés: a cikkhez kapcsolódó forrásanyag részletes magyarázatokkal Gallicus következő írásában olvasható.
