Szemelvények a Magyar Királyi Honvédség II. Világháborús fegyverzetének egyes részleteiből – 3. rész
REFLEKTOR
Számos olvasói megkeresés történt, mely szerint jó néhányan kíváncsiak a Don-kanyar kapcsán írott cikkemben foglaltak alaposabb áttekintésére. Íme a részletek!
Magyarországot a Monarchia jelentős repülőgépgyártó és kiképzőbázisaként tartották számon az I. Világháború idején. Ekkor épült fel Albertfalván a legjelentősebb repülőgépgyár az UFAG (Ungarische Flugzeugwerke AG), az aszódi Llyod, és a mátyásföldi MÁG (Magyar Általános Gépgyár). Ezekben sorozatban gyártották az akkori idők legkorszerűbb repülőgéptípusait.
Az I. Világháborút lezáró trianoni békediktátum, – mely elvette hazánk területének kétharmadát, és lakosságának több mint a felét – Magyarország számára megtiltotta a katonai repülőgépek és a páncélozott harcjárművek tartását. Az 1921.07.26-ai ratifikációt követően a teljes magyar repülőgépipart és a fellelhető repülőgépeket megsemmisíttették. Az előírtak betartását hazánkban az antant állandó jelleggel akkor itt tartózkodó Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottsága felügyelte a megszűnéséig, 1927.03.31-ig.
Ezen előzmények megmagyarázzák, hogy miért kellett a Horthy-rendszerben mindent nulláról kezdeni, és miért volt szükség arra, hogy a fejlesztések ne a világ szeme láttára történjenek.
Fokker C.V.D.
Ezt a felderítő repülőgépet gyors postarepülőgép címen a Hollandiába települt Fokker cégtől vásároltuk. Egy évvel később megvettük a gyártási jogot is. A továbbfejlesztett változatot az eredetinél erősebb léghűtéses Jupiter motorral készítették a Weiss Manfréd Repülőgép és Motorgyárban. Fegyveres felderítő és kiképző célokra használták. A katonai pilótáink 1928 és 1938 között ezeken a gépeken szerezték meg a III. fokú (aranysas viselésére jogosító) képesítést. A Magyar Királyi Honvéd Légierő legsikeresebb típusa volt.
WM-16 Budapest
Az előző repülőgép, a Fokker C.V.D továbbfejlesztett változata. Előnyei: nagyobb szárnytávolság, nagyobb motor, nagyobb repülési magasság, nagyobb gyorsaság stb.
WM-21 Sólyom közelfelderítőgép
Halász Andor, Hoff Miklós és Samu Béla tervei alapján készült a Weiss Manfréd-, a MÁVAG és a győri Waggon-gyárban sorozatgyártásban. Törzse karcsúbb, áramvonalasabb, mint a WM-16 repülőgépé.
Fokker C.V.D/U „Furricane” felderítő és műhelyrepülőgép
Az eredeti Fokker C.V.D komolyabb átalakítása után mind megfigyelésre, mind szállításra egyaránt alkalmassá vált. Bázisa a Székesfehérvár-Sóstói Szerelőüzem volt. Innen „furikáztak” az egyes repterek között, ahol a javítandó gépek voltak.
A Focke Wulf Fw 189
A Focke Wulf Fw 189/A-1 és A-2 közelfelderítőgépeket a korabeli harci gépek felszerelésével látták el. Fegyverzete: 2 szárnytőbe épített előretüzelő, 7.9 mm űrméretű MG-17 géppuska, két hátrafelé forgatható MG-15 7.9 mm-es vagy MG-81 Z 8 mm-es ikergéppuska, RB 50/30 és RB 20/30 fényképezőkamerák, továbbá külső felfüggesztéssel 200 kg. bomba. Minden irányban kiépített védőfegyvereivel, kiváló teljesítményű motorjaival elért sebességi, távolsági, emelkedési (8 m/s), és repülési magassági értékeivel az összes közel-felderítő típust messze felülmúlta.
Ez a géptípus joggal keltette fel a Magyar Királyi Honvéd Légierő érdeklődését is. Győrben készültek fel a gyártására. A fronton Telbisz Imre százados parancsnoksága alatt a 3/1 repülőszázad ezzel a géppel októberben már elérte az 1000 bevetést. Volt olyan pilótánk, aki egymaga ebből több mint 100 bevetésen vett részt. A 4/1 ungvári közelfelderítő repülőszázad 1944. áprilisa és novembere között több mint 200 bevetést hajtott végre Fraunhoffer József százados parancsnoksága alatt ugyancsak ezzel a géptípussal.
Messerschmitt Me 210
A Messerschmitt Me-210Da-0 felderítő repülőgép „ráncfelvarrását” Németh Endre és Péterdi A. János felderítőpilóták végezték a Repülő Kísérleti Intézetben. Az egyéb módosítások mellett az irányított sorozatfelvételek készítéséhez a pilótaülés elé célkeresztes, függőleges lepillantó periszkópot építettek be.
Messerschmitt Bf-109 “Gustav”
A Messerschmitt Bf-109G-8 felderítő fotó-vadászrepülőgépet a magyar légierő számára a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban gyártották. Az altípusok közül a Gustavokból gyártották a legtöbbet, nálunk 309 darab készült 1943 végétől 1944 végéig.
M – 24 futárrepülőgép
A Műegyetemi M – 24 futárrepülőgépeket a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület készítette Szegedy József tervei alapján, Sziváck Gyula mérnök közreműködésével. A New Yorkban rendezett világkiállításon megkísérelték vele a zárt körű sebességi világrekord megdöntését is, amihez csak egy paraszthajszál hiányzott. A légierőnél belső futárszolgálati feladatokat látott el.
EMESE EM-29
Az EMESE EM-29 katonai futárrepülőgép az M-25 Nebuló repülőgép elemeit felhasználva a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület tervei alapján készült Ferihegyen. Jól bevált példányai közül volt amelyik még 1945 után is repült.
Epilógus: Vae victis!
A borítóképen: Fokker C.V.D felderítőgép Mohácstól északra – Fortepan / Varga Csaba dr.