Tudták-e? Tudják-e? Tudni fogják-e? -, hogy hogyan történt a valóság? Tanulságok.
„Eppur si muove” annyit jelent „És mégis mozog”, – mármint a „Föld”, a maga nagyságában, súlyában, – minden tapasztaltságunk, olyan érzésünk ellenére, hogy mozdulatlan, mozdíthatatlan.
Jókai Mór regényének „És mégis mozog a Föld” főcíme alatt a belső oldalon ez a latin nyelvű, Galileinek tulajdonított szállóige is megjelenik, illetve az író előszavában magyarázatot is ad erre, mintegy regénye főüzeneteként. „Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé, megdobbantá lábával a földet, éppen csak ezt a kis darabját a földnek felejté el megrúgni, ami itt a Kárpátoktól a Dunáig kikerekítve fekszik, az egész föld mozdult, hanem ez az egy darab állva maradt.” A metafora, a költői kép olyan összevont hasonlat, amelyben két dolgot azonosítunk egy külső vagy belső tulajdonság alapján, de hiányzik belőle a „mint” szó. Nem azt mondjuk, hogy valami olyan, hanem azt, hogy az az. – fogalmaz az irodalomtudomány.
Elsőként Galilei mondta volna ki ezeket a szavakat, hogy „Eppur si muove”?
Nem, egyáltalán sohasem sem mondta ki. Amikor 1633. június 2-én, a római Santa Maria sopra Mineva templomában, más bűnbánókkal együtt bocsánatot kérve megtagadta a kopernikuszi világképét, akkor sem. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy előtte nem kellett szenvednie, nem kínozták meg börtönben, csak házi őrizetben volt. Az viszont igaz, hogy a bíborossal, későbbi pápai nevén, VIII. Orbánnal igen sokat vitatkoztak a két világrendszerről. Sőt az ezt megörökítő „Dialógusok” művének kiadását a pápa még támogatta is.
De egy kicsit más a valóság egyéb vonalon is. Galilei csillagászati távcsövével kapcsolatosan is. Ugyanis, magát a távcsövet nem ő találta fel, hanem két hollandus, Jan Lippershey és Jakob Metius. Együtt nyújtották be 1608. október 2-án a németalföldi kormányzatnak a már kész teleszkópot, amellyel a távoli tengeri partokat, hajókat kémlelték. Az viszont igaz, hogy Galileli tette lehetővé saját készítésű teleszkópjával, hogy fürkészhesse a még távolabbi csillagos eget.
Természetesen Galilei körüli pontatlanságok „nem kisebbítik” Jókai Mór regényének címválasztását sem, sőt az alcímmel még erősítette is a mondanivalóját. A regény címe tömören pontosan szolgálta azt a szándékolt üzenetét, – amely a „kollektív emlékezetbe rögzültek ellenére”, a kötet minden egyes lapjain Jókai sugallni akart, – hogy a hazát semmilyen körülmények között, helyzetek mellett nem tagadhatták meg a reformkor hősei.
A tervezett sorozatunk fenti címével és az alcímekkel írott „gyöngyszemeket” elevenítünk fel szépen sorban Szuhay – Havas Ervin 1988 – ban megjelent „Meglepetések enciklopédiája” kötetében olvasható írásainak felhasználásával, a dezinformációs világunkból. „A képtelen kérdések, különös válaszok” itteni alcímpontosítás, felvezetés sem szokványosnak mondható az enciklopédiáknál, van bevezetése, no meg utószónak is beillő rész, de azok nincsenek nevesítve, igaz meglepetésként fordított sorrendben. Az utószóban például azt írja;
„Halványan úgy rémlik, hogy könyvünk első lapjain a dezinformációk, a hamisan rögzült mondások és adatok végtelen óceánjáról beszéltünk,…s ismételjük meg a hamis információknak sokféle forrása lehet, úgymint: szellemi renyheség, légből kapott, de a valónál is jellemzőbb mondás (apothegma), a bonyolulttól való irtózás,…pimasz tudatlanságé, a gőgös nemtörődömségé.” Mindehhez, gyorsan tegyük hozzá korunk tomboló dezinformáltságához; hogy fontos lenne főleg a tudatosság korunk hírgyártásában, a politika világában. Nagyon is ismert Marx egy korabeli mondása, „amely szerint a fejlődés emberi koponyákból issza a nektárt.”
Az „enciklopédia” szerzője a továbbiakban leírja, hogy kétszáz évvel még korábban a történetírás szinte szépirodalmi műfaj volt, „képzelt beszédekkel, mint a római Liviusnál”, de azért a szépírók sem voltak jogosultak, – de nem is éltek vele,- a történeti hazugságok írására, amikor a művészi sorokat írták. A „Meglepetések enciklopédiája”, – maga a szerző megfogalmazásában nem mások, mint; – „Morzsák.”, és „ha végül némi fény vetült százegynéhány különös tényre, elértük célunkat, fölkeltettük az érdeklődést”. Szolón, az athéni törvényhozóra hivatkozik, midőn „meghatóan szép mondása” mellé, miszerint „Öregedve is tanulni” kell, hozzáteszi befejezésül: „mert lehet – e nagyobb öröme az embernek, mint dezinformációk helyett információkkal szolgálni a későbbi generációknak?”
Ezeket a „morzsákat” és gyöngyszemeket szőttük, szőjük tovább, amikor kiegészítéseinkkel, kiszínesítéseinkkel, az azonosan hasonlatos dezinformációs történeteivel kínáljuk majd meg az olvasóinkat. Az „enciklopédiában” megtalálhatóak tovább gondolását feltétlenül ajánljuk olvasóinknak.
