Az idei év Klebelsberg-díj díjazottja: Wenzon Gusztáv – Kretz Éva laudációja

Az idén, november 15-én emlékeztünk Klebelsberg Kuno születésének 149. évfordulójára. Az ünnepség minden évben szobrának megkoszorúzásával veszi kezdetét.

Rósa Viktor, a Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium igazgatója mondta el emlékezését a szobornál, igen csak személyes hangvételben, Klebelsberg Kuno özvegyének Életutunk ^[1]dr. Máriaföldy Márton (szerk.) 1992. Életutunk. Gróf Klebelsberg Kunóné visszaemlékezései. Szeged, KDNP Szeged-városi szervezete. Felelős kiadó: Dr. Ladányi Jánosné.  címmel megjelent memoárjára támaszkodva. Kiemelte azt is, hogy személy szerint mit jelent számára, hogy a névadó iskola igazgatója lehet, s hogy a példakép őt mire kötelezi, valamint méltatta a jövő ilyenkorra 25 éve alapított Klebelsberg Emléktársaság tevékenységét, az alapító Dr. Erdősi Károly munkásságát, amelyet a szellemi örökség ápolásáért és Pesthidegkút közösségi életében tettek. Beszédét számtalan könyvbeli idézettel színesítette; a feleség visszaemlékezéséből főleg azokat az „emlékfoszlányokat” emelte ki, amelyek Klebelsberget emberközelbe hozták, illetve volt férje jellemére, személyiségére bepillantást engedtek. Így sok más mellett többek között elhangzott ^[2]https://www.hidegkutihirek.hu/2024/04/06/meghivo-szekesfehervarra-klebelsberg-emlektablajanak-avatasara/ A székesfehérvári Klebelsberg emléktábla avatója, és annak előzményei… – Képes … Bővebben az, hogy Klebelsberg  „Lénye, modora egyenletesen derűs volt, megértő és elnéző. Mindig barátságos, udvarias.” Továbbá a kultuszminiszter odahaza gyakran ismételgetett mondása is megidéződött; „Tanítani és gyógyítani kell ezt a derék magyar népet”. Halála előtt pár nappal, már súlyos betegen mondta feleségének, hogy „nem is hiszed, hogy ebben az évben mennyit fejlődtem.”

A jelenlevők ezután elhelyezték a szobor talapzatánál koszorúikat, majd a Színházteremben az idei Klebelsberg-díj átadására került sor. A díjazottat, Wenzon Gusztávot először Őrsi Gergely polgármester köszöntötte, majd a díjat alapító Pesthidegkúti Városrészi Önkormányzat nevében Kálmán István elöljáró ismertette a díj odaítéléséről szóló határozatot. A laudációt (Lásd. külön – szerk.) Kretz Éva tartotta, méltatva Wenzon Gusztáv közel 30 éves közösségi tevékenységét. Wenzon Gusztáv a maga módján szerényen, helyenként még elérzékenyülve köszönte meg a díjat. Ezután a hagyományokhoz híven a gála következett. Török Máté a Misztrál együttes vezetője a régmúlt időkre emlékezett, még azokra az időkre, amikor a Petőfi Művelődési Házban megalakult a Misztrál – klub, amelyhez a díjazott igen sokat segített nekik akkoriban, de a mai napig is. A régi repertoár dalaiból egy csokorra valót nyújtott át, Wenzon Gusztáv a közönséggel együtt nosztalgiázott. Ezután a Pesthidegkúti Német Nemzetiségi Alapítvány, a Német Ház Alapítvány kórusa és táncosai énekeltek és táncoltak a közönségnek. Az est a szokásos állófogadással fejeződött be a Nagyszalonban, ahol beszélgetés, poharazgatás közben a jelenlevők megnézhették a Klebelsberg alapította Római Magyar Akadémia 2023/24-es képzőművészeti ösztöndíjasainak alkotásait, csoportos kiállítás formájában.

A tudósító itt jegyzi meg, hogy a kiállítás anyaga nagyon távol áll Klebelsberg konzervatív-liberális szellemiségétől, feltűnő, hogy az alkotókra Klebelsberg munkássága nem volt semmilyen értelemben, és érdemben hatással. A helyszínen ugyan van utalás, – a kiállítás ismertetőjén – az alapító Klebelsbergre, de a KOCKA, TÉR, KÖR kiállítási cím alatt, a Kultúrkúria novemberi programfüzetében nincs semmi arról, hogy miért került ez a Klebelsberg Kuno Hét alatt megrendezésre. Úgyszintén ez elmondható a november 11-17. közötti további eseményekre is. Megjegyezni kívánjuk, hogy az Emléktársaságnál több érdeklődő hiányolta, hogy társaságunk az idén nincs jelen a Hét programján belül, az eddig mindig megszervezett két-háromnapos tudományos és művészeti eseményeivel. El kell mondanunk, hogy már a tavaly megrendezett Napokat is csak nagy nehézségek árán tartottuk meg, a Magyar Művészeti Akadémia a kért támogatást először több év után nem támogatta, majd a szervezés utolsó pillanatában szerény összeggel, 300 ezer forinttal járult hozzá. Ezzel veszélyeztette az idei év programját,- ezért maradt el a mostani rendezvénysorozatunk,- valamint, hogy a gazdálkodásunk során tartalékolunk a 2025-ös évre, amikor a Társaság alapításának 25 éves jubileumát, és Klebelsberg születésének 150 éves évfordulóját akarjuk méltó módon megünnepelni, a tihanyi Balatoni Limnológiai Intézettel közösen, az ő felajánlott támogatásuk segítségével.

x

Kretz Éva: Wenzon Gusztávról (laudáció)

Ha beírom a keresőbe ezt a nevet, hogy Wenzon Gusztáv, ilyen találatokat dob ki azonnal: Pesthidegkúti Kamarazenei Fesztivál, Budapesti Színházak Éjszakája a Klebelsberg Kultúrkúriában, vagy Pesthidegkúti Helytörténeti Kör, Hidegkúti Históriák, és többször a Pesthidegkúti Német Nemzetiségi Alapítványt is említi.

A világ Gusztival kapcsolatban ezzel a nagyon széleskörű és sokoldalú kulturális palettával találkozik elsőként. Saját magával és munkájával sosem kérkedik, sőt, mondhatni igazán szerény. S, ha egy-egy jól sikerült rendezvény után munkáját dicsérik, csak szemérmesen megköszöni, hogy hát ez a munkája…..

A világ azt látja, amit tőle kapunk: a fesztiválokat, helytörténetünk feldolgozását, a Pesthidegkúti németek történeteinek felgöngyölítését, hagyományaink megőrzését.

De mi ma nem újra kapni akarunk Gusztitól, hanem adni. Adni neki és megköszönni, hogy mindig számíthatunk rá; hogy fáradhatatlanul szervezi a programokat; hogy kutatja, feldolgozza és megőrzi Pesthidegkút múltját és alakítja, formálja Hidegkút mai kulturális életét.

Nélküle a Kultúrkúria nem az lenne, ami!

1992 óta formálja a helyi kultúrát. Előbb a Petőfi Művelődési Központban, 2005-től pedig a Klebelsberg Kultúrkúriában dolgozik. Mint a helyi művelődési központ munkatársa igaz és hűséges barátja Pesthidegkút és a német nemzetiség kulturális életének.

A kezdetektől feladatai közé tartozott a helyi civil szervezetekkel való kapcsolattartás. A helyi kezdeményezéseket, közösségeket felkarolva már akkor ő tartotta a kapcsolatot az ilyen – olyan körökkel, klubokkal, amikor még nem volt mindenkinek olyan egyértelmű, hogy a civilek a helyi közösség egyik legfontosabb alkotóelemei. Számos helytörténeti megemlékezést hívott életre, hagyományteremtő kezdeményezések megszületését szorgalmazta és bonyolította le.

2012. október 17-én alakult meg a Pesthidegkúti Helytörténeti Kör, a helyi épített és írott értékek feltárására, számbavételére, és megmentésére, Pesthidegkút történetének megismerésére. Az első pillanattól kezdve, mint alapító tag vesz részt ebben a munkában, és azóta is lelkes résztvevője. Szinte küldetésének tartja a helyi dokumentációk, fotók begyűjtését, digitalizálását. Az ő szerkesztői és grafikai munkájának is köszönhető, hogy idén már a nyolcadik helytörténeti füzet látott napvilágot.

Guszti Pesthidegkúton született és 2009-ig itt is élt, igazából ma is szinte minden idejét itt tölti közöttünk. Nagyon sokan ismerik és szeretik. Mondhatnánk, ezt a munkát nem is ő találta magának, hanem a feladat választotta ki őt.

Rendkívül lelkiismeretesen, időt és energiát soha nem számolva végzi munkáját. Egy megbízható, stabil bástya, akire mindig mindenki számíthat, s akinek embersége, keresztény lelkülete áthatja minden feladatvégzését. Egyaránt szeretik és elismerik a Kultúrkúria látogatói és az itt dolgozók is.

Kedves Guszti, köszönjük a velünk eltöltött 32 évet, a megszámlálhatatlan közös rendezvényt, kóruspróbák és alapítványi esték sokaságát. De leginkább azt köszönjük, hogy a barátaid lehetünk és te a mi barátunk vagy.

A 2024. évi Klebelsberg Kunó – díjhoz szívből és szeretettel gratulálok a magam és Pesthidegkút közössége nevében.

Kedves Guszti, nagyon szeretünk!