A Duna Televízió vasárnap este mutatja, mutatta be Herczeg Ferenc A fehér páva című regényéből készült Majdnem menyasszony címmel jegyzett tévéfilmet, a Pacskovszky József rendezésében készült, 90 perces „romantikus” tévéfilmmel indítja a házasság hetét, amelyre a közmédia egy héten át tematikus műsorokkal készül. Több beharangozót, ajánlót olvastam a filmforgatásról szólóaktól kezdve a Magyar Nemzet február […]
Optimizmus és pesszimizmus az agráriumban
SZEMLÉZÉS Itt Pesthidegkúton, a városi ember távol van a vidéki életmódtól, bár tudja, hogy érdeklődnie kellene, ismernie kellene valamilyen mértékben, hogy „hogyan is áll a mezőgazdaság”, ha mindennap nyugodtan enni is akar…. A mezőgazdaságról szóló hírek száma a médiában kevés, – a terület jelentőségéhez képest, – és általában a sikerekről tudósítanak, siker ágazatról beszélnek. A […]
„Mára csak az ember maradt és a tisztesség.”
Meg az a biztos tudat, hogy hófehéren születünk, és csak mi rontjuk el egymást. A címben és írásom kezdő sorában idézett egymást követő mondatokat Goldschmidt Dénes élete egyik utolsó interjújában, 1987-ben mondta. Az az ellentmondásos kaméleonszemélyiségű Goldschmidt Dénes, aki az intapusztai, majd a pesthidegkúti Klebelsberg-kastélyban működött pszichiátriai intézetek vezetője volt. „A diliházban létrehozott egy demokráciát, szabadságot, én ebben éltem”– emlékszik vissza a […]
Az ördögi körről közérthetően
A Hidegkúti Hírek augusztusi számában foglalkoztunk Botos Katalin közel múltbeli írásával, Semmi sem stimmelt, stimmel címmel. Írásában a gazdaságpolitikus a kapitalizmus, a politikai gazdaságtan természetrajzát, illetve annak rövid fejlődéstörténetét, – a kialakulástól kezdve, – összegzi. Az egyetemi tanár, egykoron az Antall-kormány bankügyekért felelős tárca nélküli minisztere, a Magyar Nemzet megjelent számában „A magántőke civil kontrollja” […]
Találkozásaink a 90 éve született Pozsgay Imrével – pesthidegkúti emlékek
Pozsgay Imre „a politikus-egyetemi tanár pályafutásának állomásai, fordulópontjai egyben a magyar közelmúlt sarokkövei.” Így kezdi visszaemlékezését Pilhál György, – ha élne – a napokban 90. életévét betöltő rendszert buktató, nagy formátumú emberről. Pársoros emlékezésében nem írhatta meg a teljes életutat, – bár az ennél többet érdemelt volna, – de ennek is örüljünk, hogy a szigorú […]
Ezt látni kell! – Renoir tárlat a Szépművészeti Múzeumban
2019 tavaszán a Szépművészeti Múzeum kamara kiállításán mutatkozott be a mai magyar múzeumlátogatónak Renoir Fekvő női akt alkotása, amelyet legelőször 1907-ben a Nemzeti Szalonban láthatott – egy rövid ideig tartó kiállításon – a magyar közönség. Az 1903-ban festett művet 12,3 millió dollárért, azaz 2019-ben közel három és félmilliárd forintért vásárolta meg a magyar állam, és […]
„Az emberek felnőttkoruk már több mint egyharmadát időskorban fogják tölteni.”
Faggyas Sándor „Az időskor határán innen és túl” c. írása a Magyar Nemzetben az október elsején tartott idősek világnapja alkalmából jelent meg. Bevallom, hogy így 75 után a cím „ütötte meg” szememet. Nem tudom, hogy többet, avagy kevesebbet foglalkoztam – e a szükségesnél, az átlaghoz képest a korommal egész életem során. Azt gondolom, hogy azon […]
Ukrajna azt ígérte, hogy minden jogot megad a kárpátaljai magyaroknak
Igazi sajtótörténetről kell beszélnünk minden értelemben, amit újabban „csinál”, azaz ez olvasható, majd láthatóvá is vált Jeszenszky Zsolt legújabb kori munkálkodásakor. Meglepődve olvastam már korábban is esszéjét, – a Magyar Nemzetben, – amelyre többek között olvasói levél formájában a Hidegkúti Hírek is reagált. Most, az elmúlt hét szombati „Politikai hobbista” című Hír Tv műsorában, egy […]
„Hitem, hogy az emberiségre pirkadás jön”. (Kritikai szemle)
Kedvenc politikai publicistáim közé tartozik Topolánszky Ádám, aki írásait mindig úgy írja alá, hogy korábbi amerikai köztisztviselő. Így azután, mint Amerikát közvetlenül jól ismerőnek, ott élőnek írásait mindig „készpénznek” vettem, maradéktalanul elfogadtam, gyakran ismertettem is a Hidegkúti Hírekben. Most azonban, legutóbb megjelent cikkét „A végén legyűrjük a globalistákat” cím alatt eléggé ambivalens érzésekkel olvastam el. […]
Semmi sem stimmelt, stimmel
Hajdanán, amikor az egyetemen a kapitalizmus politika – gazdaságtani államvizsgára készültünk, azt kellett megtanulnunk, hogy a magántulajdon – különösen annak „nagy formátumai”, mint például, monopólium, részvénytársaság, kartell, valamint a marxi elmélet terminológiájával élve maga az államkapitalizmus – azért nem jó, mert rabszolgává teszi az egyszerű, magántulajdon nélkül maradt halandót, és nem is teszi lehetővé annak […]