Minden művészet – mely megtörténni engedi, hogy a létező igazsága mint olyan eljöjjön – a lényegét tekintve költészet.
Martin Heidegger, Rejtekutak, A műalkotás eredete, ford. Ábrahám Zoltán, Bp., Osiris, 2006, 56.
Hogyan játszhat szerepet a művészet egy közösség azonosságtudatának formálásában? témában került sor Péter Alpár képzőművésszel való beszélgetésre (kultura.hu), melyhez kapcsolódóan Heidegger művészetfelfogását igyekeztem röviden bemutatni. Az előző részben Heidegger által elgondolt dolog- és eszköz létének meghatározása, valamint azok értelmezése során világossá vált, hogy a mű valóságának megfejtéséhez e kettő létén keresztül kerülhetünk közelebb. Ahhoz viszont, hogy lássuk, hol helyezi el a világban Heidegger az önálló léttel rendelkező művet, további fogalmak értelmezése szükségeltetik.
A mű létének elgondolása során újabb összefüggés elemzésére kerül sor, itt vezeti be Heidegger a föld [Erde] [1] Uo., 35. fogalmát, amit a következőképpen jellemez: elrejtő, elzárkózó, befedő, amely átszövi az egész világot. A világot pedig ekképp: kinyíló, felfedő, ami a földön elterül. A világ folyamatosan arra törekszik, hogy felülemelkedjen a földön, a föld pedig arra, hogy a világot magába vonja. A vita során az egyik fél mindig átlendül a másikon, s megpróbálnak egymás fölé kerekedni. Minél önállóbbá akarnak válni, annál nehezebb átengedniük magukat annak a konkrét dolognak, hogy nem szakadhatnak el a másiktól. De ez nem igazi harcként értelmezhető, hanem egymással való szembenállásuk egy olyan állapotra mutat, amelyben bár különböznek, mégis egymásra vannak utalva. A föld önmagával harmóniában áramlik, nyugodtan mozog, amíg a világ felnyitó voltával folyamatosan próbál felülkerekedni a földön. Állandó mozgásuk által létrejött vita koncentrációja állandóan változik, vagy hevesebbé, vagy nyugodtabbá válik. Ezt a csatát – Heidegger szerint – a mű hozza létre. „A mű műléte a világ és a föld közti vita végigharcolásában áll. Minthogy a vita a bensőség egyszerűségében éri el csúcspontját, ezért a vita végigharcolásában jön létre a mű egysége.”[2]Uo., 37–38. Ami itt a műről elmondható tulajdonképpen az, hogy létéhez hozzátartozik egy ellentétes mozgás generálása –a világot fel, a földet pedig előállítja –, ami arra enged következtetni, hogy ezek létének lényegi vonásai. A műalkotás tehát egy olyan belső mozgást kelt, melyben önmaga – a mozgás gyorsaságában, vagy lassúságában – egységessé válik.
A föld és a világ viszályának összefüggése kapcsán elmondható továbbá az is, hogy egyedi csatájuk terében egy közös nyíltságot hoznak létre. Azaz, ahogy a vita a föld és a világ között kirobban, egy tér keletkezik, melyben minden létező úgy mutatkozhat meg, ahogyan önmaga. Ezt a játékteret, a nyitottság terét hívja Heidegger a jelenvalóság tisztásának. A föld egy másik kontextusban is jelentős értelmet nyer Heideggernél: „[…] daß wir erst auf den Boden springen müssen, auf dem wir eigentlich stehen […] auf den Boden, auf dem wir leben und sterben, wenn wir uns ninchts vormachen.” [3]Martin Heidegger, Was heißt Denken?, Vorlesung Wintersemester 1951/52, Nachwort von Heinrich Hüni,Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 1984. 26. A föld többszörös célt szolgálva létezik, nemcsak elrejtő, hanem megmutatkozó is, hiszen az emberek rajta élnek és halnak meg. Tulajdonképpen, ha nem kerekedik mozgás a föld által, akkor hiába akar a világ érvényesülni, egyedül nem képes rá. Ahhoz, hogy – az idézet szerint – az ugrás [Sprung] létrejöhessen, először is a földön kell állni. Továbbá ahhoz, hogy egyáltalán bármilyen mozgás létrejöhessen egy erős, merev alap szükséges, amire építhetünk. Ezzel a tulajdonsággal csak a föld rendelkezik.
Visszatérve a játéktérhez, ahol a tisztás és az elrejtés ősvitája zajlik, nemcsak a mű egységes lényege fedezhető fel, hanem bölcsője lesz az igazság megszületésének is. „Az igazság helyességként való felfogása azt előfeltételezi, hogy a létező elrejtetlen. Heidegger tehát azt akarja feltárni, »ami az igazság helyesség értelmében vett, számunkra közismert és ezért elhasználódott lényegének mint valami nem tapasztalt és el nem gondolt alapul szolgál.«” [4]Walter Biemel, Heidegger művészet–értelmezése, Utak és tévutak, A budapesti Heidegger–konferencia előadásai, szerk. Fehér M.István, ford. Egyedi András, Farkas János László, Zalán … Bővebben Biemel szerint Heidegger az igazságot úgy gondolja el, mint az a létező, ami megmutatkozik. Ezzel a mondatával az előzőekben már tárgyalt nyitott térre, azaz a jelenvalóság tisztására utal. Ez a tisztás az, ami magába foglal minden létezőt, és megmutatja azok lényegét, igazságát. Az elrejtetlenség ilyen módon kapcsolódik össze a léttel, és ezek összefüggése határozza meg Heidegger gondolkodását. Maga a tisztás egyébként nem látható, hanem csak az a létező válik igazzá benne, ami beleáll. [5]Walter Biemel, Heidegger művészet–értelmezése, i.m., 133. Ez az, amit feltárni kíván, egy olyan megtapasztalás, ami eddig még nem volt jelen.
Az igazság fogalmának leginkább – Heidegger szerint – a görögök filozófiájában elnevezett aletheia [6]Martin Heidegger, Lét és idő , im., 386. felel meg. Az aletheia az az el–nem–rejtettség, [7]Martin Heidegger, Rejtekutak, i.m., 38. amely egy folyamat által létrejön. Ahogy késszé válik a mű, úgy születik meg alkotott–léte, [8]Uo., 47. ahol az igazság jelen van. Joós az igazságot az alábbiakban így értelmezi: „[…] aletheia szó szerint azt jelenti, hogy leleplezni, levonni a leplet valamiről, és így a dolognak az igazi értelme elménk számára láthatóvá válik.” [9]Joós Ernő, „Magyar” Heidegger, Újsziget–rota, Sárvár, Sylvester János Könyvtár, 1998. 62. Az igazság történése – a fentiek szerint – a mű lényegéhez hozzátartozik. Valójában ez a heideggeri gondolat arra enged következtetni, hogy miközben a mű megszületik az ősvita folyamata közben, az igazság szintén létrejön. Mivel ebben a térben minden létező megmutatkozhat, ez a lényegi módja annak, hogy az igazság ebbe belerendeződve [10]Martin Heidegger, Rejtekutak, i.m., 48. igazzá váljon. Láthatólag a mű állítja fel ezt az egész szerkezetet, így az igazság lényegében a műbe való belevonódásként [Zug zum Werk] [11]Uo., 48. létezik.
Röviden összegezve, az igazság lényege műhöz kötődő, tehát amennyiben megalkotódik egy műalkotás, abban résztvevőként azonnal jelen van. A művészet az igazság megszületésének a bölcsője. A fentiekben megpróbáltam Heidegger gondolatait a lehető leghűebben rekonstruálni, természetesen nagyon lerövidítve. A mű valóságának és lényegének elemzése során végül is a cél, hogy mi a művészet Heidegger szerint, igazolódni látszik. Így a művészet, mint az igazság működésbe–lépése [12]Uo., 57. a hagyományos elgondoláson túlmutatva más értelmet nyer, illetve azzal a kitüntetettséggel rendelkezik, hogy képes az igazságot létrehozni azáltal, hogy létfeltáró tulajdonsággal bír. Ahogyan az igazság működésbe lép, a mű léte megindul, az igazság születése és folyamata által a mű autentikussá válik. A mű különleges hatalmával világalapító tettet hajt végre, értelmet adó tulajdonságával válik az igazság szakrális terévé.
PhD-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, kutatási területem a filozófiai hermeneutika. MTA köztestületi tag vagyok.
Hivatkozások
| ↑1 | Uo., 35. |
|---|---|
| ↑2 | Uo., 37–38. |
| ↑3 | Martin Heidegger, Was heißt Denken?, Vorlesung Wintersemester 1951/52, Nachwort von Heinrich Hüni,Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 1984. 26. |
| ↑4 | Walter Biemel, Heidegger művészet–értelmezése, Utak és tévutak, A budapesti Heidegger–konferencia előadásai, szerk. Fehér M.István, ford. Egyedi András, Farkas János László, Zalán Péter, Budapest, Atlantisz, 1991. 131. |
| ↑5 | Walter Biemel, Heidegger művészet–értelmezése, i.m., 133. |
| ↑6 | Martin Heidegger, Lét és idő , im., 386. |
| ↑7 | Martin Heidegger, Rejtekutak, i.m., 38. |
| ↑8 | Uo., 47. |
| ↑9 | Joós Ernő, „Magyar” Heidegger, Újsziget–rota, Sárvár, Sylvester János Könyvtár, 1998. 62. |
| ↑10 | Martin Heidegger, Rejtekutak, i.m., 48. |
| ↑11 | Uo., 48. |
| ↑12 | Uo., 57. |