A szentendrei ÚjMűhely Galéria számos különleges tárlatnak ad helyet, melyek közül idén januártól Karátson Gábor Johann Wolfgang von Goethe Faustjának illusztrációja tekinthető meg. Karátson nemcsak festőként, grafikusként, hanem filozófusként, íróként és műfordítóként is ismert személyiség volt, kinek egyik legnagyobb életműve – akvarellekkel, ceruzarajzokkal – Goethe Faustjának egészen egyedi értelmezését nyújtja.
Jól van, legyen, neked hagyom hát!
Kútfejétől e lelket messze vond,
s ha körmeid jól megragadták,
vezesd magaddal útadon;
de majd ismerd be és el ne hazudd:
az igaz ember bárhogy is hibázik,
nagyon jól tudja, mely az igaz út.
[1]Az Úr beszédének azon részlete Mefisztóhoz, amikor Faust doktort átengedi neki. Johann Wolfgang Goethe, Faust, ford. Jékely Zoltán, Kálnoky Zoltán, 10. … Bővebben
Goethe szinte egész életén keresztül dolgozott a megismerésre, a tudásra szomjazó emberi vágy drámáján, mely a Faust címet viseli. A mű témája a középkor reneszánsz világából származik, hőse a tudásvágy tragikus alakja, Faust doktor, igazi nagy individualista, az emberiség fejlődésének állomásait újraértelmező gondolkodó. A szimbolikus tartalmú mű cselekménye Faust doktor egyre magasabbra törő vágyait mutatja be, aki a modern ember előképében jelenik meg.
Goethe munkássága kiterjedt az irodalom, a színház, a képzőművészet, a természettudomány és a politika területére is. Jogtanulása során 1769-ben, Strassburgban ismerkedett meg és váltak jó barátokká Johann Gottfried Herderrel, aki felhívta figyelmét a népköltészetre. Goethe Herdertől vette át a Cura-fabulát, amely a hyginusi 277 rövid mitológiai történetből a 220. helyen áll, s azt a Faust második részéhez dolgozta át – állítja Heidegger. „Heidegger says Goethe appropiated this fable, via a poem by Herder, and reworked it for the second part of Faust. In the fable and in Goethe too, Heidegger suggests, care is constitutive of human being or „Dasein” – Heidegger’s word for the kind of being for whom its own existence is an issue.” [2]Ellis Dye, Sorge in Heidegger and in Goethe’s Faust= Goethe Yearbook, Rochester, Boydell & Brewer, 2009, 207. Heidegger itt kifejti azt a fontos tényt, hogy mindkettő történetben a gond az ember lényege, a gondoskodás az, ami az embert emberré teszi. A gond mindig, ha csak privatívan is gondoskodás (kézhezállóhoz kötött lét) és gondozás (másokkal való együttes jelenvalólét).
A heideggeri főmű, a Lét és idő 42. §-ának elején Heidegger a jelenvalólét mint gond önértelmezését egy régi fabula bemutatásával szemlélteti [3]Martin Heidegger, Lét és idő,ford. Vajda Mihály, Angyalosi Gergely, Bacsó Béla, Kardos András, orosz István, Bp., Gondolat, 1989, 356–358.. A hispán Hyginus latin Cura-fabulája egy görög mitológiai témából ihletődik – görög források alapján, feltehetően a történetíró Apollodórosz írásaiból merített –, amely egy mitológiai kézikönyvben található, melynek címe Genealogiae (Leszármazások). Ennek nyomtatása először 1535-ben jelent meg Fabulae (Mesék) címmel, ma is e címen közismert. Első része az istenek és a héroszok családfáit tartalmazza, majd 277 rövid, mitológiai történet következik. A műből már Kr. u. 207-ben készült görög fordítás, melynek egy része maradt csak ránk. A fabula ekképp szól:
Cura cum quendam fluvium transiret, vidit cretosum lutum, sustulit cogitabunda et coepit fingere hominem. Dum deliberat secum quidnam fecisset, intervenit Iovis; rogat eum Cura, ut ei daret spiritum, quod facile ab Iove impetravit. Cui cum vellet Cura nomen suum imponere, Iovis prohibuit suumque nomen ei dandum esse dixit. Dum de nomine Cura et Iovis disceptarent, surrexit et Tellus suumque nomen ei imponi debere dicebat, quandoquidem corpus suum praebuisset. Sumpserunt Saturnum iudicem; quibus Saturnus aequus videtur iudicasse: „Tu, Iovis, quoniam spiritum dedisti, animam post mortem accipe; Tellus, quoniam corpus praebuit, corpus recipito. Cura quoniam prima eum finxit, quamdiu vixerit, Cura eum possideat; sed quoniam de nomine eius controversia est, homo vocetur, quoniam ex humo videtur esse factus. [4]Latinul és magyarul: Heidegger, Lét és idő, i. m., 356–357. Ld. még ehhez: Hyginus, Caisus Iulius, Hygini Fabulae, Charleston, Nabu, 2010. Ld. még továbbá: Martin Heidegger, Sein und Zeit, … Bővebben
Magyar fordításban:
A »gond«, amint egy ízben egy folyón kelt át, agyagos földet pillantott meg: elgondolkodván vett belőle egy darabot, és formázni kezdte. Miközben műve felett tanakodott magában, hozzálépett Jupiter. A »gond« megkérte őt, hogy leheljen lelket a megformált agyagdarabba. Jupiter ezt készséggel teljesítette. Ámde amikor teremtményének a »gond« saját nevét akarta volna adni, Jupiter megtiltotta ezt, és azt követelte, hogy inkább az ő nevén nevezzék el. Miközben a »gond« és Jupiter az elnevezésről vitatkozott, felbukkant a Föld (Tellus) is, és azt kívánta, hogy a teremtmény az ő nevén neveztessék, mivelhogy ő meg testének egy darabját kölcsönözte neki. A vitázó felek Saturnust kérték fel döntőbírául. És Saturnus a következő igazságosnak tűnő döntést hozta: ’Te Jupiter, mivel te adtad neki a lelket, halálakor visszakapod azt, te pedig, Föld, aki a testét adományoztad, visszakapod a testet. Mivel azonban elsőként a »gond« formázta meg ezt a lényt, ezért ameddig csak él, a »gondé« leszen. Mivel pedig vita folyik az elnevezésről, »homo«-nak kell hívni, mert a humusból (föld) vétetett’.
A létező nevét (homo) kifejezetten arra kapta, amiből áll (föld, humus) és nem létére vonatkozóan – állítja Heidegger, valamint már itt utal arra, hogy a homo eredendő létét az idő dönti el (Saturnus). Az ember test és lélek kompozítuma. „Cura prima finxit: e létező léte a gondból »ered«.” [5]Heidegger, Lét és idő, i. m., 233. A létező nem fog elszakadni ettől az eredettől, hanem abban van lehorgonyozva, ez az eredet hatja át és tartja uralma alatt, amíg csak ez a létező a világban van. A világban-benne-lét a gond létjellegét viseli magán. [6]Uo. A heideggeri elgondolás szerint az ember egyetlen autentikus lehetőségével való találkozásában saját jövőjében létező olyan formán, hogy léte nem az időben keresendő, hanem ő maga az idő. Az egész történést nevezi időinek Heidegger, azaz az egész mozgást, ami tulajdonképpen az ember történetisége.
Saturnus alakja, mint aggastyán Jungnál is föllelhető, mégpedig az alkimista hagyomány tárgyalásakor, ahol Mercurius, a Hold és a Vénusz, mint csillámló bolygó, ami az esti vagy a reggeli égbolton a Nap közvetlen közelében feltűnik, mint hajnalcsillag. Szaturnusszal való kapcsolata nagyon jelentős, mint ahogyan a Turba [7]A Turba kisebb talányok sokaságát rejti magában, ennek okán tekintélyes hírnévnek örvendett a középkori alkimisták körében. Ruska Julius, Turba Philosophorum, Berlin, Springer, 1970, … Bővebben arab szövegében is a higany azonos a Hold és a Szaturnusz vízével. Szaturnusz teremti az örök vizet, aki fenn él a hegyen és benne található meg a négy elem. Tehát az ember preontológiai létmeghatározása (mely a fenti fabulában kifejeződik) már eleve arra a létmódra irányítja a tekintetet, amely áthatja az időbeli alakulását a világban” [8]Heidegger, Lét és idő, i. m., 358.. A cura ontikus fogalmának jelentéstörténete tovább érlelődik a főmű 42. §-ában. Kondrad Burdach Faust und die Sorge című esszéjére utal Heidegger, ahol Burdach a cura terminus kettős értelmét szerepelteti, amelyek a következők: a szorongó fáradozás és a gondosság (odaadás). A cura, illetve a Sorge témája ugyanannyira széleskörűen tárgyalt Goethe-nél is, mint Heideggernél, sőt, kettejük szókincsében további fogalmak egybeesése is föllelhető (sich ereignen, ent-sagen), melyek részletesebb elemzésre adnak lehetőséget.
Irodalomjegyzék
Dye, Ellis, Sorge in Heidegger and in Goethe’s Faust = Goethe Yearbook, Rochester, Boydell & Brewer, 2009.
Goethe, Johann Wolfgang, Faust, ford. Jékely Zoltán, Kálnoky Zoltán, http://mek.niif.hu/00300/00389/00389.htm
Heidegger, Martin, Lét és idő,ford. Vajda Mihály, Angyalosi Gergely, Bacsó Béla, Kardos András, orosz István, Bp., Gondolat, 1989.
Heidegger, Martin, Sein und Zeit, Frankfurt am Main, Vittorio Klostermann, 1976 (Gesamtausgabe, 2).
Hyginus, Caisus Iulius, Hygini Fabulae, Charleston, Nabu, 2010.
Jung, C. G., Az alkimista elképzelésekről, ford. Bán Zoltán András, szerk. Kis Kós Antal, Bp., Scolar, 2014 (C. G. Jung Összegyűjtött Munkái, 13). Ruska Julius, Turba Philosophorum, Berlin, Springer, 1970.
PhD-mat a Pécsi Tudományegyetemen szereztem, kutatási területem a filozófiai hermeneutika. MTA köztestületi tag vagyok.
Hivatkozások
↑1 | Az Úr beszédének azon részlete Mefisztóhoz, amikor Faust doktort átengedi neki. Johann Wolfgang Goethe, Faust, ford. Jékely Zoltán, Kálnoky Zoltán, 10. http://mek.niif.hu/00300/00389/00389.htm |
---|---|
↑2 | Ellis Dye, Sorge in Heidegger and in Goethe’s Faust= Goethe Yearbook, Rochester, Boydell & Brewer, 2009, 207. |
↑3 | Martin Heidegger, Lét és idő,ford. Vajda Mihály, Angyalosi Gergely, Bacsó Béla, Kardos András, orosz István, Bp., Gondolat, 1989, 356–358. |
↑4 | Latinul és magyarul: Heidegger, Lét és idő, i. m., 356–357. Ld. még ehhez: Hyginus, Caisus Iulius, Hygini Fabulae, Charleston, Nabu, 2010. Ld. még továbbá: Martin Heidegger, Sein und Zeit, Frankfurt am Main, Vittorio Klostermann, 1976 (Gesamtausgabe, 2), 262–263. |
↑5 | Heidegger, Lét és idő, i. m., 233. |
↑6 | Uo. |
↑7 | A Turba kisebb talányok sokaságát rejti magában, ennek okán tekintélyes hírnévnek örvendett a középkori alkimisták körében. Ruska Julius, Turba Philosophorum, Berlin, Springer, 1970, 204. Ld. még ehhez: Jung, C. G., Az alkimista elképzelésekről, ford. Bán Zoltán András, szerk. Kis Kós Antal, Bp., Scolar, 2014 (C. G. Jung Összegyűjtött Munkái, 13), 235–237. |
↑8 | Heidegger, Lét és idő, i. m., 358. |